Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

104 A 294 m. és 2488 m. hosszúságban bukókkal mérték a mennyiséget, a közben eső pontokon meghatározott telítésú oldatok segítségével. A bukóval való megméréshez a víz függőleges facsővégződésen át téglával és czementtel burkolt medenczébe ömlött, honnan merőleges és burkolt falú csatornába folyt; ebben a csatornában állították föl az élesszélú bukót és a bukó testétől elváló átbukást létesítve, a Bazin-Ше képletek segítségével számították a vízmennyiséget a bukó éle fölött mért vízmagasság függvényében. A vízmagasság megmérésére az Annales 1905. é .i II. trimestre-i kötetében leírt készüléket használták. Az oldatok segítségével való vízmennyiség-mérés azon az elven alapszik, hogy a szívócsőbe mperczenkint bizonyos, előre megállapított telítettségű oldatot vezettek be ; aztán a nyomócső végén megmérték újra a kifolyó vízmennyiség telítettségi fokát. A két telítettségi fok viszonya megadta a hígítást, vagyis a szállított vízmennyiséget. Többféle oldattal kísérleteztek; végre natrium hiposzulfitot használtak, melyet keményítő jelenlétében jóddal mértek. Az oldattal való mérés megkezdése előtt fluorescin-nel tettek próbákat s azt tapasztalták,' hogyha 1 perczig vezették a fluorescin-oldatot a szívócsőbe, a nj'omócsőben 20—25 másodpercz múlva jelentkezett a színezés s rögtön elérve maximumát, 1 perczig állandó maradt s aztán hirtelen eltűnt. A natriumhiposzulfit-oldatot 150 l.-es edénybe öntötték s a hígítás olyan volt, hogy 10 kg. só jutott 60 1. vízre. Ebből a 150 l.-es, súly szerint megmért edényből szivattyúzták aztán az oldatot. 1 percznyi szivattyúzás után újra megmérve a 150 l.-es edény súlyát, a P súlykülönbség megadta az 1 perez alatt beszivattyúzott folyadék súlyát, 30 mpercz után 30 mperczig nyit«a hagyták a nyomócső csapját, oly módon, hogy belőle 1 1. víz folyt ki e fél perez alatt. Az edényből kivett 1 1. és a csapból kivett 1 1. folyadékot aztán a laboratóriumba vitték s meghatározták mindkét folyadék telítettségét. Ha D a konczentrált folyadék p fajsúlya, akkor a beszivattyúzott mennyiség Legyen most e konczentrált oldat telítettsége T és a hígítotté t, akkor a nyomócső szállította vízmennyiség: P T 0 = v 60. D. t. A bukóval és az oldatokkal való mérés nagyon jól összevágott s a különbség pozitív és negativ irányban mindig 2% alatt maradt. A nyomás megmérésére nem alkalmaztak Bourdon-féle nyomásmérőket, mert a víz zavaros volta ezt nem engedte, hanem kéneső-manométereket használtad. E kéneső-manométer egyik szára, mely a nyomást fölvette, tágas edény, míg a másik szára vékony, 2 m. hosszú cső volt. Mivel a két szár közötti átmérőkülönbség igen nagy volt, a tágas szárban a kéneső csekély sülyedését nem kellett tekintetbe venni a leolvasáskor s a vékonyabbik szárban a kéneső állasa megadta a nyomást. Ha a nyomás igen nagy volt, a vékonyabbik szárban ellennyomást létesítettek. Ekkor a vékonyabb szárban a kéneső állása a nyomáskülönbözetet mutatta. A csőben a nyomásveszteségek mérése 1 m.-től 5 m.-ig változó sebesség mellett történt. Kétszer mértek : 1905 jan. 18-tól febr. 25-ig, midőn a csövek újak voltak ós 1906 febr. 23-tól márcz. 9-ig, midőn már szolgálatban voltak és mint használt csövek, sokkal simábbak lettek. A nyomásveszteségeket mindig