Vízügyi Közlemények, 1908 (24. füzet)
A talaj fizikai sajátságai
27 anyag súlyával hozzuk arányba, akkor a súly szerinti viztartókepességet határoztuk meg. Az 1 cm 2 keresztmetszetű csöfúró nem igen alkalmas ugyan arra, hogy vele határozott mennyiségű anyagot kiemeljünk, mert szűk voltánál fogva fúráskor a föld benne jelentékenyen összepréselődik, s így a talaj szerkezete is megváltozik, de rámutat az eljárásnak arra a módjára, a melylyel bizonyos — a gyakorlatból folyó szabályok megtartásával, igen becses adatokat kaphatunk a talajról, abban az állapotában, a milyenben a valóságban találjuk. Első pillanatra egy ilyen vizsgálat végrehajtása igen egyszerűnek látszik, tényleg azonban nem így áll a dolog. Nézzük pl. a gyakorlati pedologust : a kultúrmérnököt. Azért veszem ezt az esetet, mert a gyakorlat követelményei szerint különösen ö van hivatva a talaj fizikai tulajdonságainak meghatározására és tanulmányozására, hiszen a műszaki talajjavításnak éppen az az alapfeladata, hogy a talaj felismert kedvezőtlen állapotát megfelelő módon megjavítsa; első sorban pedig az a követelmény, hogy a víz és a levegő mennyiségét a talajban olyan arányba hozzuk, a mely a követelményeknek és a mezőgazdasági növények jó fejlődésének leginkább megfelel. Erre a czélra pedig szükséges, hogy a mérnök a terv kidolgozásakor a talaj fizikai állapotával teljesen tisztában legyen, azaz ismernie és értenie kell a talaj rossz tulajdonságait, hogy hozzájuk képest az orvoslás módját megtalálhassa. A javítandó földek talajának kikutatásával a terv helyes és czélszerü alapot kap és a tisztán gyakorlati tapasztalaton felülemelkedhetik. Az utóbbi években némi javulást okozott, hogy egyes talajjavításoknál a talaj megbirálása a mekánikai elemzés eredményei alapján történt. Ugyanis a legfinomabb iszapolható alkotórészek és a homok mennyiségének arányából Ítéljük meg, vájjon a talaj kötött-e, azaz hogy vízzel és levegővel szemben nagy-e az átbocsátóképessége, vagy nem. Határozottan kiemeljük azonban, hogy a mekánikai elemzés adataiból a talaj víz- és levegötartalmának viszonyára csak közvetett módon következtethetünk. Sok esetben meg kell ugyan elégednünk ezekkel az adatokkal is, mert jobb valami, mint semmi, de az ügy érdekében nem szabad az eddigi eredménynél megállanunk. Már más helyen* reámutattam, hogy talajjavítás czéljára az agyagos részeknek a homok mennyiségéhez való viszonyán kívül még más talajalkotó részekre, u. m. mészre, humuszra és vasra is figyelemmel kell lennünk ; éppen így meggyőződésem az is, hogy a műszaki pedologikus gyakorlatban a talaj víz- és levegötartalmának közvetlen meghatározásakor, a víz- és légtartóképesség, valamint az átbocsátóképesség mellett a likacsosság is megállapítandó. A kultúrmérnöknek arra van szüksége, hogy még nagy birtoktesteken is a talaj fizikai állapotát gyorsan meghatározhassa, még olyan helyeken is, a melyek működése helyétől távol esnek, a hol néhány napig tartó térszínen való kísérletezés nehezen vihető ki. Mondhatjuk tehát, hogy pl. gazdasági iskolák közvetetlen közelében fekvő kísérleti területek kivételével egyebütt a térszínen igen nehéz megbízható kísérletet végrehajtani. Bizonyára ez a csekély gyakorlati alkalmazhatóság az oka annak, hogy kísérleti munkálatoknál a «térszínen való kísérletezés» nem terjedt el annyira, * Kopecky, Talajvizsgálat alácsövezés czéljára. Prága, 1901.
