Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,89 Bármily nagy legyen is a folyó vízhozománya, mindig jóval kevesebb, mint a dagály vízhozománya. 12 ó. 25 p. alatt hoz a folyó 24,000.000 m

3-t, míg a dagályHamburgnál 40,000.000 m

3, Cuxhavennél 800,000.000 m

3 tesz ki ugyanezen idő alatt. A folyóhordalék finom homok és iszap, mely a torkolatnál iszappal és iszapos homokkal keveredik. A tengermelléki Elba szabályozásában fődolog volt, a Blankenese rekeszzátony mélyítése. Ez a hely ott van, hol a széles Elba folyóöböl két ágra oszlik a Norder és Süder Elbára. A két ágban felülről jövő hordalék e kiszélesedésben lerakódik és csekély mélységű zátonyt alkot. E zátonyon kotrással érték el a hajózó mélységet. Míg 1845-ben alig 4'30 m. volt a középdagály mélysége, addig ma már 7'50 m. és. 8 m. mély járatú hajók is mehetnek Hamburgba. A kotrás évi költsége, melylyel a rekeszzátony mélységét fenntartják, 1,250.000 frankra rúg. A Hamburg melléki Elba szabályozása csak nehezen indult meg. A Norder és Süder Elba között még számos keresztág is volt, melyek között a Köhlbrand a legfontosabb, mely Harburg és Hamburg hajóforgalmát összekapcsolja. A szabályozásnak sokáig gátat vetett az a körülmény, hogy a partvonalakon Hamburg, Hannover és Holstein osztozkodott. De az 1864. és 1866. évi háborúk Hannovert és Holsteint bekebelezték Poroszországba és a köhlbrandi szerződés megszabta a munkálatokat, melyeket a hajózás érdekében létesíteni kell. Rendezték az Eiba főágait, elzárták a mellékágakat. Régebben a dagály a rövidebb Süder Elbán előbb érkezett föl a bunthausi osztóponthoz, mint a Norder Elbán úgy, hogy az osztópontot megkerülve itt ellenáramlatot és zátonyt okozott. A munkálatok о helyzetet megszüntették. A kotrás igen lényeges szerepet játszott a szabályozásban. E munkálatok alapján, melyeket Balmann tervezett, az Elba 59—6-3 m. mélységet kapott a középapály színe alatt. 1897-ben újabb szerződés vitte előre a szabályozás ügyét. Harburg és Altona porosz kikötök ugyanis nem fejlődhettek Hamburg szabadváros féltékenysége miatt. E szerződés Hamburg és Poroszország közt lehetővé tette, hogy mind Harburg^ mind Altona mélyjáratú hajókat fogadhassanak kikötőjükbe, amennyiben a Süder Elba és a Köhlbrand kimélyítését határozta el. Hamburg viszont a Norder Elba-ágat javította meg. Az 1897-iki szerződés munkálatai, melyeket Hamburg város vitt keresztül, teljesen készen vannak már. A költségek 10,125 000 frankra rúgnak. Tervben van a Biankenese-zátony további 2 m.-rel való mélyítése úgy, hogy Hamburgba a 9 m. mély járatú hajók fölmehessenek. Az 5 millió m

3 anyag eltávolítása 7,000.000 frankba fog kerülni. A tengermelléki Elba örjelzését (a hajózó út kitűzését) Hamburg szabadváros végzi. Erre a czélra 134 lábbogó szolgál, melyek rendesen piros-fekete sávokkal szinezvék. Ezenkívül fix jelzőkészülékek is vannak. A világítójelzés éppen úgy, mint a nappali jelzés igen régi keletű, de csak újabban rendezték kellő alapon. Világítótornyok és úszó világítókészülékek adnak irányítást a hajózásnak. Az Elba Glückstadt alatt sohasem fagy be teljesen. Az áramlatok és az árapály játéka mindig mozgásban tartják a jeget, mely a partok mentén verődik össze. Glückstadt fölött azonban veszedelmes jégtorlaszok létesülnek. Évenkint átlag 30 napra zárja el a jég Hamburgot. Azonban jelenleg 7 jégtörő-hajó (összesen 3722 lóerővel) teszi szabaddá az útat úgy, hogy a nagy tengeri hajók minden időben kiköthetnek Hamburgban, bár járásuk jég idején nehéz a vízhiány és az úszó jégtáblák miatt.