Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

57 Az erösebb törésekot különleges csődarabokból állították össze. Lejárókat és légcsapokat és ürítöcsapokat is alkalmaztak a vezetékre. A csőfal vastagsága a nyomás szerint 0'008 és 0012 m. közt változik. 12 légköri nyomás alatt próbálták ki a csöveket, melyek 5—8 légköri nyomást állanak ki szolgálat közben. Páris szélén a vezeték 4 csőben oszlik meg, melyek aztán a városban osztják szét a vizet és a Montsouris medenczével is összekapcsolják a vezetéket. Az egész mü, a forrásfoglalás, medencze, vezeték együttvéve 37 millió frkba került. íí. A maréoszifon. (Le maréosiphon, appareil automatique de préservation contre les inondations de marée). Irta : G. Willems. Az árapályos folyók torkolata melletti lakosoknak régi törekvésük, hogy a dagály okozta elöntések ellen biztosítsák magukat. Erre a czélra önműködő készülékek szolgálnak, melyeket az előrenyomuló dagály lezár s így a dagály nem mehet a megvédendő területre. A dagály megszűntével a felülről leáramló víz aztán újra fölnyitja e készülékeket. De az ily elzáró kapuknak az a rossz oldaluk, hogy minden dagálykor lecsukódnak, még akkor is, midőn szárazság idején magas vízszínre volna szükség a földmívelés szempontjából. Azonkívül higiénikus szempontból is kedvező az árapály ki- és bejárása a torkolati öblökbe, mert a lesiető apály kitakarítja a a medreket. A városok csatornái éppen ezért szabadon ömlenek a torkolati öblökbe s eltűrik az a kellemetlenséget, hogy néha a dagály behatol a városi csatornákba s elönti az alacsony fekvésű utczákat. Néha az okoz bajt, hogy az elzáró kapuk nem csukódnak kellőleg. E kérdésben az volna hát az igazi megoldás, ha az árapály szabadon járna ki és be a torkolati öblökbe, de a megvédendő terület mindig elzáródnék a víztől, ha a víz bizonyos magasságot elér. Az a maréoszifon, melyet Duffel város csatornáinak elzárásához alkalmaztak, megoldja a feladatot. A csatorna a patak egyik partfalában torkollik ki, csapóajtóval elzárhatóan. A torkolat mellett kútforma falazott üreg van a falban. Ez a kút csak egy bizonyos vízmagasság mellett közlekedik a vízfolyással két bukó segélyével, melyek teteje pontosan ebben a megállapított magasságban van ; ezenkívül még egy szifon is nyílik a kútba, oly módon, hogy könyökhajlása szintén abban a bizonyos magasságban van. A kútban úszót helyeztek el, mely kettős karú emeltyűvel a csatornatorkolat csapóajtójához kapcsolkozik oly módon, hogy ha az úszó fölemelkedik, a csapóajtó lezáródik. Míg a kútban nincs víz, az úszó súlya biztosítja a csapóajtó nyitvamaradását. Mihelyt a víz a bukónyílás tetejéig ér, a kút megtelik vízzel, az úszó fölemelkedik és lecsukja a csapóajtót. Midőn aztán a dagály ismét leszáll, a kútból a szifonon át kiürül a víz, az úszó feneket ér s a csapóajtó kinyílik. Szerző közli a készülékre vonatkozó egyszerű számításokat, valamint az elkészítés módját.