Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

MÁSODIK ÉVNEGYED. 8. Az Avre vízvezetéke és a párisi vizmedencze Saiiit-Cloud-baii. (Note sur l'acqueduc de l'Avre et le réservoir parisien de Saint-Cloud). Irta : Bret. Az Avre völgyében Verneuil mellett és a Vigne völgyében (az Avre mellékvíze) összesen 10 forrást foglaltak 1900-ban, hogy Páris vízvezetékét kibővítsék. Páristól mintegy 100 km.-re, krétarétcgekböl erednek e források, s vizük 120.000 és 52.000 m

s közt változik naponkint. Mindenekelőtt kitisztogatták és lemélyítették a források medenczéit. Aztán elszigetelték tőlük a felszíni vizeket, majd megvizsgálható kamrákba foglalták őket, melyeket beboltoztak, füvesített földdel letakartak. A falazatokat a szilárd talajra szivattyúzás mellett alapozták. A gyűjtőcsatornák egyesítik a különböző források vízét. Minden forrásfoglaló kamra ürítő és víztömegmérö készülékkel ellátott. A víztömegmérés bukóval történik. Ezenkívül gondoskodás történt a fölösleges víz elvezetéséről is. A fövízvezeték hossza 102.100 m. a saint-cloudi rezervoárig, nem számítva ide a 2-od rendű vízvezetékeket. Összes esése 39"38 m., átmérője l-7 m., esése 0'4 m. km.-kint az elsöl9 km.-ben és Г8 m. az átmérője 0*3 m. km.-kinti eséssel a többi szakaszon. A vezeték 65.260 m. hosszban bevágásban, 25.460 m. hosszban alagútszerüleg, 7480 m. hosszban mint szifon, 3900 m. hosszban töltésben födve és boltozatokon vezet. Minden 500 m.-re vizsgáló akna van lejáróval. E lejáró aknák a vezetéktől oldalvást elhelyezettek s ferdén kapcsolkoznak a vezetékhez. Két-két szifon közt hajós betekintő van, mely megengedi, hogy a vezetékbe bárkát vihessenek be. A szifonok végén olyan betekintők vannak, melyekben betélgerendákkal elzárást lehet létesíteni. A szifonok legmélyebb helyén ürítöcsapok vannak. Ezenkívül túlömlöket is alkalmaztak. Néhol a vezeték alatt talajcsö van, ahol a földalatti vizeket el kellett vezetni. Mivel a források vízhozománya nagyon ingadozó, ezért nagy rezervoárt kellett létesíteni, a legnagyobbat, mely Párist ezidöszerint kiszolgálja. A rezervoár 105 m. magasságban van úgy, hogy Páris legnagyobb részét (mely 70—80 m. magasságú a tenger fölött) dominálja. Ürfogata 287.487 m

8, mi a vezeték 3 napi átlagos hozományát teszi ki. A rezervoár 66.280 m

2 területet foglal el s benne a víz 5 m. mélységű. A medencze déli fala gipszre alapozott, északi fala zöldmárgára. Eleinte tömött falakat terveztek, de később üreges falakat fogadtak el kivitelre, minőket Humblot a Saint-Deniscsatorna zsilipjeinél (1. az Annales 1893. évi folyamát) alkalmazott. Két merőleges ellenfalat készítettek, melyek egyike a földet, másika a vizet támasztja s melyeket pillérek kötnek össze. A pillérek közötti üregek boltozatszerűen képezvék ki úgy, hogy a két fal kölcsönösen átviszi egymásra a nyomását a pillérek segélyével. E falazat ugyanolyan anyagmennyiség mellett szélesebb alapon nyugszik, mint a tömött falazat s így állékonyabb s a talajt nem terheli olyan nagyon. Az ilyen üreges támasztófalakat ajánlja Maurice Levy a völgyzáró gátakra is (1. az Annales 1895. évi folyamát). A falak alapja tömött és l'25--l-90 m. vastag. Az üregek szélessége a váltnál 080, a záradéknál 1-50 m., míg a hossza 3-5 m. A falak vastagsága az üregekkel