Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

26 A szabályozás rendesen a kisvízi meder összeszorításából áll. Ez összeszorításnak nem mindig vízszínemelkedés a következménye, mert a meder mélyül, a sebesség növekszik. Lehet, hogy éppen vízszínsülyedés áll be. Az Elbán a régi és új víztömegek vízállásainak egybevetéséből azt süti ki, hogy egy bizonyos szakaszon a kisvíz sülyedt. A Memelre (Niemen) hasonlóan azt találja, hogy a kisvíznivó inkább sülyedt, vagy legalább is változatlan maradt. A Visztula alsó, két részre oszló szakaszára pontosabb adatok vannak. A keleti ág, a Nógat, a szabályozás következtében jelenleg csak l/

8-át szállítja a Visztula összes vizének, míg régebben felét szállította; kiágazó pontját lejebb tették. A nyugati Visztula-ág hosszát 50 km.-rel rövidítették meg és szabályozták. A jég járása ma már nem olyan veszedelmes s mint a tömegmérések kimutatták, ugyanazon árvíztöineg ma alacsonyabb vízállás mellett folyik el, mint régebben. 2. Grenier belga mérnök az Escaut (Scheide) alsó folyásáról tesz jelentést. E 122 km. hosszú folyószakaszon régóta van hajózás, már a VI. századból maradtak íönn iratok bizonyságul. Gand (Gent) közelében az árvízi hozomány alig emelkedik 250 m

3 fölé. Az esés, mely 8 bögében oszlik meg, 10 m. Az árvizek termékeny iszapot hagynak hátra. A hajózás és tutajozás zsilipvizek segítségével, megszakításokkal történt. A forgalmat ez nagyon késleltette s főként a szénszállítást befolyásolta károsan. Ezért a folytonos hajózás létesítése vált szükségessé. А 122Ю4 km. hosszú folyamszakaszt átvágásokkal 87M6 km.-re rövidítették meg; a gerendás duzzasztó gátakat szabályosan osztották meg. De a mi a fődolog, az egész medret szabályosan kiásták, a szükszelvényeket megbövítették. A mederszélesség csak 15 m., de a mederből minden folyásakadályt eltávolítottak. Ezenkívül az ártér lecsapoló munkálatait keresztülvitték. E munkálatok az árvizek nivóját jelentékenyen csökkentették s csak néhol jelentkezett néhány cm. magasbodás. 3. E. Jacquemin és E. Marote a belgiumi Meuse folyóról tesznek jelentést. A Waalig 880 km. hosszú és 400 m. esésű Meuse folyó 192 km. hosszúságban szeli át Belgiumot, átlag 0-38 m. relativ és 73'01 m. abszolút eséssel. Kötött, vízálló talajból eredvén, kis- és nagyvizei hozománya közt jelentékeny a különbség. Kisvize 5 m

5, legnagyobb árvize 2500 m

3. Az 1880. évi árvíz után a folyót szabályozták ; a határtól Liége-ig 110 km. hosszúságban mozgógátakat létesítettek s e szabályozást tovább is folytatják. A kisvizek számára elégséges, szabályos medret létesítettek, a nélkül azonban, hogy e meder az árvizek befogadására elég lenne. Az bizonyos, hogy a mederben lefolyó árvizek alacsonyabb vízállás mellett folynak le. Valószínű, hogy a kiöntő árvizek nivója sem emelkedett. 4. Tutein Nolthenius jelentése a hollandiai folyókról. Itt a talajszín mélyebb a folyók, sőt helyenkint a tenger színénél is. A töltések megakadályozzák, hogy a folyók hordaléka felsankolja a mély helyeket. Azonban a jégtorlódással kapcsolatos árvizek rendesen töltésszakadással jártak s rettegésben tartották az országot. A kisvízi meder szabálytalan, sekély, ágakra oszló volt, mely körülmények a jégtorlódások létesülésének kedveztek. Ezért 1850 óta elzárták a mellékágakat, eltávolították a mederből a folyásakadályokat, a zátonyokat, szigeteket megszüntették s a kisvízi medret 3 0 m. magas töltések közé fogták. E mederszabályozások következtében a jégtorlódásokkal kapcsolatos árvízveszedelem megszűnt, mert egyrészt a torlódások létesülése nehezebben történik s nem okoz veszedelmet, másrészt az árvédelmi töltéseket is megerősítették.