Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

27 5. Kvassay Jenő jelentése a magyar folyókról. *) A magyar folyók szabályozását hosszuknak átvágásokkal való tetemes megrövidítése és a hosszanti árvédelmi töltések kiépítése teszi ki. Az árvédelmi töltések 32,000 km

2 nagyságú területet mentenek meg a folyók kiöntéseitől. Az ártérnek ily óriási elvonása természetesen az árvizek növekedésével jár. Vauthier táblázatban közli a magyar folyókra vonatkozó adatokat, kis- és nagyvízi hozományukat, hosszukat az átvágás előtt és után, esésüket, valamint a kis- és nagyvizek szinében beállott változásokat. 6. Sanctis előadása a Tiberröl. Az olasz kormány mintegy 100 millió frk költséggel szabályozta a Tibernek Rómán keresztül húzódó 7 km. hosszú szakaszát. Itt mindenféle akadályok, szűkületek, falazatmaradványok, hídpillérek stb. gátolták az árvizek lefolyását úgy, hogy a Tibernek Rómában volt a legnagyobb vízjátéka. Ezért a medret szabályozták. Mindenütt 100 m. széles medret létesítettek. E medret partfalak közé fogták. A partfalba helyezték el a városi csatornákat. Eltávolították a folyás akadályait. Az eredmény meglepő volt. Az 1896-iki árvíz Róma fölött elérte, sőt helyenkint meghaladta az 1870-ikit, míg Rómánál tetemesen lejebb maradt. Azonkívül a hajózásnak is segítségére vált a szabályozás. 7. Antoine Robert jelentése a Garonne és Loire folyókról. A Garonne-nak a Tarn beömlésétöl Bordeaux közeléig terjedő szakaszán régtől fogva vannak szabályozó munkálatok, melyek általánosan ismertek a mozgómedrü folyók szabályozásával foglalkozók előtt. A Loire-nak az Allier beömlésétöl lefelé 500 km. hosszú szakaszán is történtek kísérletek a szabályozás dolgában, de sikertelenül. A Garonne folyó kisvízi medrét töltések közé fogták, mindenütt szabályos vonalozású medret létesítvén. A mederfenék mélyedt s az összeszorításnak nem volt kedvezőtlen hatása sem a közép-, sem a nagy árvizekre. Hátra volna még az árvizi meder töltésezése is, de ezt a munkálatot nem foganatosították s a Garonne most is szabadon önt ki. A Loire árvédelmi töltések közé fogott. A töltések közt azonban nincsen jól beágyazott kisvízi meder s a folyó több ágban folyik. Van szakasz, hol a kisvizi meder szélessége szigetekkel meg-megszakítva 600—1500 m. közt változik. Ez ideig még csak egyes helyi bajok megjavítását érték el a szabályozással, de a folyó a maga egészében szabályozatlan és a feladat megoldása nehéz. 8. A jelentések fölött élénk vita fejlődött a kongresszuson. Számos felvilágosítás történt. A német folyók vízrajzi adatainak gyűjtésére kiküldött bizottság jelentése szerint a szabályozó munkák sehol sem befolyásolták károsan az árvizmagasságot. A Loire szabályozására fölmerült az a terv, hogy az árvizeket síksági rezervoárok segítségével csökkentsék. A szabályozás egyedüli módjának az összeszorítáo mutatkozik. De ezt csak észszerűen kell alkalmaznunk. Fődolog itt a folyó vízhozománya. Vauthier a víztömegméréseknek kiváló fontosságot tulajdonít. Ha minden folyónak meg is van a maga külön karaktere, a víztömege mégis összehasonlításokat enged más folyókkal és szabályok fölállítására vezet. A kongresszus egész általánosságban kimondta, hogy a hajózás érdekében létesített szabályozó munkálatok nem emelik az árvíz nívóját, sőt inkább kedvezőek az árvíz lefolyására, és ha kivételek vannak e szabály alól, az csak nagy ritkán történik. 9. A kongresszuson két nagy folyónak kotrással való szabályozása is szóba *) L. bővebben a «Vízügyi Közlemények» XV. füzetét.