Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,145 algák legtöbbje világosság nélkül nem élhet, befödték a rezervoárokat és szűröket; de ezt csak kisebbméretü medenczékkel tehették. Próbálták visszatartani a vízből a szerves anyagokat, melyek az algák és mikroorgánizmusok kifejlődésére szükségesek, de e visszatartás csak részben sikerült. A szűrés segített a dolgon, ha kétszer megismételték, de ez az eljárás drága. Végül kerestek oly anyagot, mely kiöli az alsóbb szervezeteket, de a mely híg oldatban nem kártékony az emberre és állatra. Ez az anyag a rézszulfát. Minden szervezet azonban más-más mennyiségű rézszulfátra érzékeny. Kísérleteztek rézlemezeknek vizbe tételével is s a létesülő colloidoldat szintén baktériumölő volt. Előre nem lehet megmondani, hogy mily mennyiségű rézszulfátot kell alkalmaznunk a baj megszüntetésére ; ezt esetenkint a tanulmány és kísérlet mondja meg. 16. Légnyomásos eljárás a carraeai liadi tengerészeti hajójavítómedeneze építésekor. JNotice sur les procédés à l'air comprimé employés pour la construction d'un nouveau bassin à radoub dans l'arsenal maritime de la Carraca (près Cadix.)] Irta : Zschokke. A légnyomásos alapozást az tette nagyon drágává, hogy a szekrények hengerelt vasból készültek. Amerikában megpróbálták a faszekrények alkalmazását is, <le nem nagy sikerrel. Újabban beton- és vasbetonszekrényeket készítenek, melyek sokkal olcsóbbak a vasszekrényeknél. De míg a vasszekrények jóformán egyforma típusúak, addig a beton- és vasbetonszekrényeket a megadott körülmények szerint kell megszerkeszteni. Partfalak építésekor szerzett jó tapasztalatok után megpróbálták egy nagyobb alapozáshoz is alkalmazni a falazott szekrényt, még pedig Cadix mellett a carraca i katonai hajójavító építésekor. A hajójavító 150 m. hosszú, a fenéken 21, a dagály nívójában 30 m. széles. A fenék 11 m.-re van a dagály és 9-5 m.-re az apály alatt. Az alapozás iszapban történt, mert a homok nagy mélységben volt. Ezért 23 szekrényt használtak az alapozáshoz. E szekrények mind cementbetonból készültek. A legnagyobbak, melyek körülkerítették a medenczét, 17-456 m. hosszúak és 5-75 m. szélesek, a legkisebbek, melyek a szivattyúk kútjait fogták körül, 1P5 m. hosszúak és 4'5 m szélesek voltak. E szekrényekkel lehaladtak légnyomásos úton 17—18 m.-re a nagy víz alá az első homokrétegig. Ekkor aztán 10 keresztkötést létesítettek az alapban 7 m. széles és 225 hosszú Hennebique rendszerű vasbetonszekrényekböl, melyeket szintén légnyomásos úton sülyesztettek le és aztán a kerületi szekrényekkel összekapcsoltak. E keresztkötések mindjárt a medenczefenék részeit alkották. A keresztkötések lesülyesztése után remélhető volt, hogy a körülzáró szekrények nem mozdulnak meg, ha az iszapot kikotorják közöttük s a vizet leszivattyúzzák. Az iszap eltávolítása után két-két szomszédos keresztkötés között vasbetonplafondot létesítettek. Ilv módon újabb szekrényeket nyertek, melyek védelme alatt légnyomásos úton az iszap kikotorható volt. Ezután a szekrényeket gondosan betonnal töltötték ki. Ez az eljárás sokkal olcsóbb a vasszekrényes alapozásnál, mert az alap m

8-e csak 45 —55 frkba került. Az elért eredmény igen sikeres volt. Vízügyi Közlemények. XXII. 10