Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,136 (Engineering News, 1904). A Craig Goch-yát Birmingham vízzel való ellátására (Engineering Record, 1904). A hajók ellenállásának és a vízmérökészülékeknelc kipróbálására létesített intézet Drezdában (Zentralblatt der Bauverwaltung, 1904 jan.). HARMADIK ÉVNEGYED. 13. Emilaiul Gauthey élete és művei. (La vie et les travaux de Emiland Gauthey, ingénieur en chef de la province de Bourgogne, créateur du canal du Centre etc.) Irta: De Dartein. Emiland Marie Gauthey 1732. évi decz. З-án Chalon-sur-Saône-ban született vagyontalan szülőktől. Tanulmányai között főként matematikával és építészettel foglalkozott. 1747-ben Trudaine megalapítván az École des Ponts et Chaussée-t, melynek első igazgatója Perronet volt, Gauthey is ez iskola hallgatója lett. Míg e mérnöki iskolát járta, alkalma nyílt gyakorlati ismereteit is bővíteni. 1758-ban Burgundia segédmérnökké nevezte ki Chalon székhelylyel. Nemsokára a dijoni akadémia tagjává lett. 50 éves koráig volt Burgundia segédmérnöke ; később főmérnök lett. Kitűnt mint műépítész, mint csatorna- és hídmérnök. Mi csak a csatornamüveit ismertetjük. Gauthey 1806. évi júl. 15-én halt meg Párisban, mint inspecteur général des Ponts et Chaussées. Fövízi-müve a Charolais-csatorna, mely később Centre-csatorna nevet nyert s mely a Saône-t a Loire-ral köti össze Chalon és Digoin közt. Ez az első, tervben fölmerült franczia csatorna, melynek eszméjét már 1555-ben Craponne Ádám fölvetette. Tervezetének sok ellensége volt, köztük Perronet, a kor legelső mérnöke. De Gauthey végre is meggyőzte a műszaki világot terve helyességéről s Perronet is elfogadta a tervet. A terv elfogadása után pénzügyi nehézségek merültek föl. Végre abban történt megállapodás, hogy 12 millió livre (frank) kölcsöntőkével építik meg a csatornát s a vám maximumát 0'25 frkban állapították meg mérföldenkint és 490 kg.-nyi árúnként. A munkálathoz 1783-ban kezdtek hozzá és 1791-ben fejezték be. Megépítése kevesebb időt kivánt, mint a tervezet jóváhagyása. A csatorna megnyitása után még pótló munkálatok váltak szükségessé úgy, hogy a teljes, befejezése 1793-ba esik. A csatorna 114.322 m. hosszú Digointöl (Loire) Chalonig (Saône). Szélessége 9'75 m. a fenéken és 14'62 a vízszínben; vízmélysége 162 m. A z.-ilipek száma 80, melyek közül 30 a Loire, 50 a Saône lejtőjén; amazok 77 64 m., emezek 130'91 m. magasságot győznek le. A kamrák 5 2 m. szélesek, 32-48 m. hosszúak, 2 6 m. esésüek ; csak kettő kivételes esésű : a Loire-nál levő 2'24, a Saóne-nál levő 3 51 m. A Saône felé esö 6 első böge nagyon kurta lévén (141—146 m.), itt megkétszerezték a csatorna szelvénynagyságát, hogy 0'16 m.-re redukálják a zsilipelés okozta vizszínsülyedést. A csatornán 71 híd és 76 akvadukt van. A vízzel való ellátást 3 tápláló csatornavégzi : a Torcy, Marigny és Saint-Julien, melyek 4814, 19.738 és 11.232 m. hosszúak. Van 3 tározó rezervoár és 15—20 tó a rezervoárok szolgálatára. Két nagy rezervoárt tervbe vettek. A csatorna forgalma 1902-ben 1,245.874 t., melyből alig 1/з az átmenő forgalom, míg a/s az útközi.