Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,133 ságok nem direkt észlelés, hanem interpoláczió útján adódnak ki. A legmegfelelőbb együtthatók : a = 1-20, b = 050 és с = 0-80. A jelzésnek egyik hibája, hogy nem veszi tekintetbe a víznek földuzzadását a völgyszoros kezdeténél. E duzzadás árvízkor megcsökkenti az esést Vallon-nál s ezért késlelteti a leérkezést. Az árvíz elején tehát kisebb magasságot kapunk Vallon-nál, mint amekkorát a képlet ad, míg az árvíz vége felé, mikor permanens állapot keletkezik, a jelzés kisebb a valóságos értéknél. Ez a különbség az árhullám elején és végén 1 m.-t -4ehet ki. Másik hibaforrás, hogy az összefolyó 3 fövízfolyáson kívül még mások is ömlenek be, melyek a képletben nem szerepelnek ; és a síksági felhőszakadások is lényegesen befolyásolják a vallon-i vízállásokat úgy, hogy az észlelt és jelzett vízállás közt néha 1—2 m. is a különbség. A H = ah

x -(- bh

2 ch

s formula a, b és с koefficiense azon föltétel mellett, hogy a vallon-i vízhozomány a felsőbb vízmérczéknél lefolyt vízmennyiségek összege, elméleti úton is meghatározható. Az aubenasi, joyeusi és vansi vízállásoknak megfelelő vízhozományok azonban ismeretlenek's ezért Bazin formulájával y = 1*75 értékkel számították s a kijött eredményt aztán még megkorrigálták 0 6, illetőleg 0'65 számmal megszorozva. Ezenkívül tekintetbe vették, hogy az aubenasi, joyeusi és vansi vízmennyiségeknél több folyik el az ös.szeszakadás pontján, mert a nevezett vízmérczék alatt még jelentékeny vízgyűjtőterület van, mi szintén korrekciókat ad. így a megkorrigált vízmennyiségekkel számítva az a, b, с koefficiensek értéke körülbelül akkora lett, mint a mekkorát az empirikus eljárás meghatározása adott. A formula különben, szigorúan véve, nem is lehet pontos, mert a vízhozomány nem lineáris függvénye az ah szorzatnak, hanem y.h

n adja meg a pontosabb összefüggést. Az n értéke 8/a

_n

ek vehető. Csakis akkor van lineáris összefüggés, ha az esö az egész vízgyűjtőben egyenlő intenzitású. Ez a rendes eset és az adja a legnagyobb árvizeket, ha mind a három összefolyó víz egyszerre árad. De ha egyikmásik vízfolyás nem árad meg, az eredményt korrigálni kell. Ami a leérkezés idejét illeti, a víz középsebessége és az árhullám sebessége különbözik egymástól. E különbség annál csekélyebb, minél gyorsabb vízjárású szakaszt vizsgálunk. Ami az esö és a vízállások összefüggését illeti, ez nagyon bonyolódott dolog. A magas hegyvidéken hullott esőnek sokkal nagyobb a befolyása az árvizekre, mint > az alvidékre hullottnak. Azonkívül a vízgyűjtő erősen kötött lévén, az esö intenzitásának is kiváló hatása van. Az egyszerű esömérök nem adnak jó következtetést az árvíz nagyságára ; sőt az ombrográfok adataiból is csak nagyon közelítő következtetéseket vonhatunk. Ha az esö hatását kisterjedelmű kötött, torrens-medenczében vizsgáljuk, akkor beigazolhatjuk, hogy a csapadék egy része a talaj szaturálására fordítódik. E szaturáltsági állapotnak bizonyos vízmagasság felel meg a folyóban. Ha az árhullám az esőkor nem éri el ezt a magasságot, akkor a medencze nincsen szaturálva. Nagy esőből eredő árvízkor, ha már a csörgedezés vize lefolyt, az árhullám apadása meglassúdik és pedig mindig ugyanannál a magasságnál s ez a vízmagasság adja meg a szaturáltságot. A szaturált talaj kiürülése lassú folyamat. Az ilyen szaturált talajra hullott kis csapadéknak is érezhető hatása van a vízmérczén. Ha valamely kisebb, már szaturált vízgyüjtömedenczére egyenletes, óránkint mm. intenzitású esö esik, belőle f rész kerül csörgedezésre, a többi elpárolog.