Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,132 tettek a St.-Martin-d'Ardèche mérczére is, hol szintén történt vízmennyiségmérés. E két grafikon-, valamint a két állomás vízállásainak összefüggését kitüntető grafikonból kitűnik, hogy ugyanazon árvíz maximuma alkalmával mindkét állomáson ugyanakkora vízmennyiség folyik el. Mivel q = u a, d q = d n. u -(- e d u és így ^~ = u -)- A vízmennyiség lehúzódásának sebessége tehát nagyobb a középsebességnél, de az észleletek azt mutatták, hogy 8/s u-nál kisebb. A megtett mérések azt mutatták, hogy —^ értéke u és s/

2 u d n közt van. A Vallon-nál mért vízhozományt összehasonlították a permanens mozgásra érvényes Bazin-féle újabb formulával, melynek alakja I = hol /Б = 0-0115 [1 + -jb] E képletben у értéke az ismeretlen, mely a megmért tömegből, esésből és szelvényméretböl számítható. 4 szelvény középterületét, közép vizes kerületét és átlagos esését vették számításba. На у = Г75 értékkel számították a középsebességet, 1-85-szőrte nagyobb eredményt kaptak a valóságban megmértnél és így Bazin formulája nem alkalmas ilyen számításra. Nem ad sokkal jobb eredményt a nem permanens mozgásra érvényes képlet sem, mert ekkor is 0-ö-szorta nagyobb sebességi eredményt kapunk. Az Ardéche

Jhez hasonló torrensfolyókra azért azt ajánlja a szerző, hogy a Bazin-féle V formula alkalmazásakor kijött sebességet még egy 0-6 koefficienssel kell megszorozni, hogy helyes eredményt kapjunk. A vallon-i vízállások magassága a felsö-Ardéche Aubenas-nál észlelt vízmagasságától, valamint a közben beömlő két mellékvíz joyeuse-i és les vans-i vízállásaitól függ. Ez összefüggést a F(H) = f

1(h

1) + f

2(h

2) + f

s(h

3) képlet fejezi ki, hol H a vallon-i, h

t az aubenas-i, h

2 a joyeuse-i és h

3 a les-vans-i vízállást jelenti, mely utóbbiak n

x, n

2, n

3 időkülönbséggel megelőzik a vallon-i H vízállás bekövetkeztét. A föntebbi képletet a szerző így egyszerűsíti : H = ahi -f- bh

2 с h

3 és empirikus úton keresi az a, b és с koefficiensek, valamint az n

1

; n

2 és n

3 leérkezésidök értékeit. Azt az п

х, n

2, n

3 koefficienst csakis tapogatózás útján lehet meghatározni. Az 1899. árvízkor a három árhullám nem esett egybe, nem találkozott Vallonnál s itt elég tisztán meg voltak különböztethetők az egyes árhullámok. E megfigyelések azt mutatták, hogy mindhárom árhullám sebessége 15 km. óránkint ; vagyis n

x = 2 ó. 40', n

2 = 1 ó. 30' és n

3 = 2 ó. 15'. Minden nagyobb árhullámra ez a sebesség alkalmazható. Az igen nagy árhullámokra nx — 2 ó. 20', n

2 = 1 ó. 20' és n

3 = 2 ó. 0'. Ami most az árhullámok magassági összefüggését illeti, keresni kell, hogy az N időben előálló H magasságnak N — 2 ó. 40' előtt minő h

1

( továbbá N—1 ó. 30' előtt minő h

2 és N — 2 ó. 15' előtt minő h

3 vízállás felelt meg. Az előző árvizek grafikonjaiból ez értékek kiszedhetők és táblázatba állíthatók össze s az a, b és с együtthatók meghatározhatók. Ez eljárásnak két hibája van : 1. mert a leérkezés idejét minden árhullámra egyenlőnek tételezzük föl, 2, mert a h

l

t h

2 és h

3 magas-