Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,117 diinehonïokot, hanem élesszemü bányahomokot vettek, melyet előzőleg jól megmostak. -f • 44)0 m. magasságig elkészítvén sűrített levegőben a falazatot, leszerelték és eltávolították a szekrényt s a további felfalazást szabad levegőn végezték be. A két hajójavító-mcdencze újraépítése összesen 1,800.000 frkba került. 3. Némely vízsugár változékony állapota. (Note sur l'état instable et les changements de forme de certaines veines liquides.) írta: Bazin. P. és L. L. Vauthier az Annales 1848. évi folyamában a Roanne-ban tett kísérletekről szólva, oly vízmozgást írnak le, melyben ugyanazon körülmények között a mozgó víznek kétféle alakja volt. Ük középen kiszélesedő csatornába vizet vezetvén, a víz színe a kiszélesedés helyén majd lesülyedt, majd földuzzadt. E kísérletek szerint a meder kiszélesedésének két, egymástól elütő vízszín alak felelt meg : egy besülyedö és egy kiemelkedő. Hasonló különös tüneményt észlelt Bazin is a gáton átbukó vízzel tett kísérletei alkalmával. Itt, ha a víz nem ömlött az élesszélü bukón át szabadon, vagyis a lebukó víz alá a levegő nem járhatott be, akkor vagy fojtott, vagy tapadó bukás jött létre. A fojtott bukás alkalmával a lebukó víz és a gát fala között holt víztér keletkezett örvénylésekkel, s ez a víztér nem vett részt az élő vízfolyásban ; míg tapadó vízbukás esetén a holt víztér kiküszöbölődött s az élő vízfolyás a gát testéhez tapadt. Végül ha az alsó víz szine erősen a gátkorona fölé emelkedett, akkor hullámos bukás jött létre. Mindezeknek az eseteknek más-más bukó-együttható felelt meg. Egyik átbukásalakból a másikba való átmenetel hirtelen történik, valami kis zavaró mozgás (az alsó, vagy felső vízszín megváltozása, valamely úszó test megjelenése a bukó vízszinen) következtében. Tegyük föl pl., hogy a vízmennyiséget lassan növelve a vízbukás valamely Q vízmennyiség alkalmával В alakúvá válik valamely A alak helyett; ekkor a Q-nál kisebb vízmennyiség jellemző az A alakra, a Q-nál nagyobb а В alakra. Míg ha ismét a vízmennyiséget csökkentjük lassankint, az A alak nem fog pontosan a Q vízmennyiség elfolyása alkalmával elöállani, hanem egy kisebb Q

t vízmennyiség alkalmával. A Q és Q

x vízmennyiség közt a bukó víz mind az A, mind а В alakot fölveheti. így tehát e két vízmennyiség között a bukó víz alakja nem állandó. Ezt. a kritikus állapotot a nyomás instabilitása jellemzi. Ha manométert teszünk a bukó víz belsejébe, a nyomás egy középállás körül folytonos változást mutat anélkül azonban, hogy bizonyos határokat túllépne; de lia a kritikus állapot elkövetkezik, a manométer oszlopának változása hirtelen és szabálytalan lesz s egyszerre hirtelen nagy változással a bukó víz alakja is megváltozik s aztán az oszlop ingadozása ismét szabályossá lesz. Hasonlóan kétféle alakot mutat a gerendázatból készült (tehát széles tetejű) bukó is. Észlelték továbbá, hogy a kisméretű csöveken kiömlő víznek is két alakja van. Ha valamely magas vízoszlopú rezervoárból a víz kisméretű csövön ömlik ki, a vízsugár ránczos, gyűrődött, kavargásos. A nagysebességű vízsugárnak mindig ilyen az alakja. Ekkor a sebesség^ J-vel arányos. Míg ha a nyomómagasságot lassan csökkentjük, végre egy bizonyos nyomás előállításakor a vízsugár egyszerre simává lesz s a sebesség többé nem a y[ J-vel, hanem az J-vel válik arányossá.