Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,116 köfalazatból. A beton malteréhez meszet, trasszt, dünehomokot, a falazat malteréhez czementet és dünehomokot használtak. A czementmalterhez 500—550 kg. czementet kevertek 1 m

s homokhoz, a gyöngébb malterhez 357 kg. czementet 1 m

3 homokhoz. A tengervíz csakhamar megtámadta az építményt. A finom homokkal készült portlandczementmalter szétbomlott, még pedig a gyöngébb czementadagolású gyorsabban, mint az erösebb adagolású. A durvább szemű, normális homokkal kevert malter azonban igen jól ellenállott a sós víz bomlasztó hatásának. A tengervíz kémiai hatása nagyon gyenge volt a tömött, vízhatlan burkolatú falazatokra. Itt csak felszíni megtámadás történt, mely beljebb nem hatolt, mert a felszínen tengeri növényzet- és kagylólerakódás történt, mely a falazat további romlását meggátolta. Míg az üreges falazatokat főként a váltakozó vizállás csakhamar szétmálasztotta, még pedig egész tömegükben. így hát főként a vizet átbocsátó falazatok romlottak meg. E bomló-folyamat 1886-ban, az építés után 3-ad évre, mielőtt a medenczéket használat alá vették volna, pusztán a beszüremkezés következtében már jelentkezett úgy, hogy 1889-ben javító munkálatok váltak szükségessé. A medenczéknek vízzel való megtöltése után (1890) újabb romlás következett be és 1897-ben használaton kívül kellett helyezni őket. Az ellenfalakat hajókapuk segítségével szabad levegőn javították meg : a keleti partfalat sűrített levegőn búvárharang alkalmazásával készítették újra. A zsilipfej megjavítására azonban különleges készüléket használtak. Ez a készülék egy 29 m. hosszú, 13"5 m. széles, 36 m. magas mozgó vasszekrény volt, mely befogta egy zsilipfej küszöbét és két ellenfalát s melynek védelme alatt a fenékküszöb megvizsgálható s az ellenfalak szétbonthatok voltak oly módon, hogy a falazat kőanyagát, mely 6 tonnás darabokból is állott, az új falazathoz fölhasználhatták minden szétdarabolás nélkül. A két zsilipfejet ugyanazon mozgó szekrény védelme alatt egymásután készítették el. A sűrített levegővel működő szekrény két végén a magasság 2 m.-re redukálódott s csak a középen, a küszöb fölött, 17 m. hosszúságban volt meg a 3-6 m. magasság. A szekrényből, mely teljesen vasszerkezetű volt, 5 kürtő emelkedett ki. 3 a személyek részére kör alakú, 105 m. átmérőjű, kettő ellipszis alakú 2-4—1'8 m. átmérővel, az anyagok ki- és behordása részére. A szekrényt 30 drb 10 gyertyafényű elektromos lámpa világította meg. A szekrény súlya terhelés nélkül 220 t.-át, terheléssel 1274 t.-át tett ki. Súlyvesztesége a vízben 1214 t.-ra rúgott úgy, hogy 60 t. túlsúlya volt, ha a terhelést reá alkalmazták. A szekrényt lánczok segélyével 6 tartóra erősítették, mely fapadozatot hordott. A tartók 35 cm. átmérőjű czölöpzeten nyugodtak. Rendes körülmények között az állványzat csak 60 t. súlyt hordott, de úgy szerkesztették, hogy 1300 t. terhelést is kibírjon, ha a szekrényt szabadra emelik. Az emelésre hidraulikus emelöket használtak, melyek közös nyomóvezetékkel voltak kapcsolatban s így mindnyájan egyszerre ugyanazt a nyomást vették föl. 32 ilyen emelő volt, egyenkint 40 tonna terhet bírók. A munkálathoz 100 lóerejü gőzgépet használtak. E gőzgép segítségével állították elö a sűrített levegőt, a víznyomást és az elektromos energiát. A mozgó szekrényt a kellő helyzetben beállítva, hozzáfogtak az ellenfalak lerombolásához, melyet előbb szabad levegőn végeztek oly mélységig, a meddig csak lemehettek. A fenékküszöböt elég jó állapotban találták. Az újrafalazáshoz lehetőleg a régi jó köveket használták. Malterkészítésre azonban nem alkalmaztak többé