Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
V. Fejezet. A Hoang-ho
35 A Hoang-hot közelebbről ismét a Csurmin-gol folyócska torkolatánál ismerjük, ahol a Dsupar-San-szi-bei hegylánczot áttöri. Itt a folyó 488 m. mély szakadékban folyik. A szakadék szélessége 3 km., a folyóé azonban csak 80—100 méter. A szakadék fenekén gyönyörű erdők vannak, pezsgő állati élettel, míg fenn a szakadékon kívül a középázsiai puszták rettenetes sivársága terül el. A szakadék azokban az agyagos, kavicsos és homokos rétegekben van, amelyekről Lóczy ázsiai utazásának egyik legszebb eredményeként kimutatta, hogy beltavak lerakodásai a plioczénkorból. Balekun-Gomi helységnél a folyó hirtelen kanyarulattal keletnek tart, de azért két, tavi üledékekkel eltemetett hegylánczot is átszel, mire Lan-csou-fu mellett kijut a Kuen-lün rendszerű hegyek közül. Balekun-Gomi helység a t. sz. f. 2620 m. magasságban van, Prsevalszkij szerint a folyó szélessége 100—130 m. kisvízkor, sebessége alacsony vízállás alkalmával, amikor vize még nem is zavaros, 1V2 m/sec. A folyó völgye itt is 2—3 km. széles. Ha megárad a folyó, akkor sárga lesz a lösztől. Itt novemberben fagy be és februáriusban takarodik el róla a jég. Ezen a nyugat-keleti irányú szakaszán éri a folyó Kuéi-tö városkát, ahol először találkozunk öntözéssel. Bockhill 1 is említi ugyan az öntözést, de részletesen szól róla Lóczy 2 a következőleg : «Kve-te (Kuéi-tö-ting) város a Hoang-ho jobb partján 2289 m. magasságban, gatra, az utóbbit délkeletre helyezve el. A Csi-si-san e szerint a térképvázlat szerint nyugat felől a Kuku-sili és Dsakar-bain folytatása, amelyen keresztül a Hoang-ho északról délre áttör, majd a Csi-si-san keleti végén ismét áttör ezen a lánczon délről északra (102° 10' Gr. keletre), majd azután a Burkhan-Budda és Dzun-mo-lin lánczát törve át, jut ahhoz a ponthoz, ahol Prsevalszkij érintette a folyót. Ugyanezen mű X. tábláján azonban a Csi-si-san a Suga hegység folytatása s állandóan északra marad a Hoang-ho legfelső szakaszától, bár a Hoangho e szerint a térkép szerint is megteszi azt a heves délfelé való kanyarulatot, amely az Anville-féle térképek nyomán jött a mai térképekre. Anville atlasza meglehetős részletesen tünteti fel ezt a vidéket. A forrásvidék rajza tökéletesen egyezik azzal, amit Prsevalszkij észlelt és térképezett. Anville térképén is jelezve vannak az Odon-tala apró tóságai, az Oring-nor, Csaring-nor, sőt az ettől északra fekvő s a Czaidam pusztái felé lefolyó Thosszo-nor és Alak-nor is korrektül vannak feltüntetve. Anville térképe szerint azonban éppen ott, ahol a Lóczy-féle vázlatos térkép első áttörésének, északról délre kellene lennie, ott össze-vissza kanyargó folyókat s egy batár apró tavat tüntet fel. Sajnos azonban épen ezen a helyen az Anville-féle atlasz térképe nem egyezik sem A.—K. pöndit, sem pedig Prsevalszkij térképével. Különösen az utóbbi a tavaktól délre elhatolt az Oring-nor legkeletibb végéig s nem talált olyan délre irányuló lefolyást, mint amilyen Anville térképein látszik (ami azonban lehet a fametsző hibája is, amiről egy pillantás a térképre meggyőzhet). Prsevalszkij a folyónak ezt a legfelsőbb szakaszát sokkal egyszerűbbre, tagozatlanabbra rajzolja, mint Anville s szerinte a Hoang-ho, amint elhagyja a két tavat: egyenesen délkeletnek tart széles, lankás oldalú hosszanti völgyelésben. Egészen a 100° 30' Gr. keleti hosszúságig, ahol áttöri az északi lánczot, Prsevalszkijnak ez a rajza teljes ellentétben van Lóczy említett vázlatos térképével. Kénytelen vagyok azonban még egy megjegyzést ide fűzni. Ha Prsevalszkij a forrásvidékeken úgy, mint a Kuku-nortól délre teljesen beigazolta Anville adatait, miért ne fogadnók el Anville térképezését azokra a részekre is, amelyeken nem járt a jezsuiták óta európai utazó. Lóczy értelmezését megkönnyíti látszólag az a tény, hogy az általános 4000 m. magasságú térszin fölé a hegylánczok csak néhány száz méterrel emelkednek s így a folyók áttörései nem vágnak olyan mély szurdokokat. Ámde. amint alább látni fogjuk, a folyó itt a hegylánczok közeit nagy vastagságban kitöltő plioczénkorú tavi üledékekbe 500—1000 m. mélyen bevágta magát s így mégis csak hatalmas szurdoknak kell lennie egy-egy áttörésnek. 1 Mongolia and Tibet, p. 89. 2 Széchenyi K. Ázs. ut. tud. ered., p. 559. 7*
