Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

V. Fejezet. A Hoang-ho

12 tehát Szi-ning-fuval (2318 m.) csaknem egyenlő színtájban fekszik. Környezete is nagyon hasonlít Szi-ning-fu vidékéhez ; északról, keletről és délről magas hegyektől kerített, fennsíkokban elterülő medencze közepén fekszik ... A Hoang-ho és oldalfolvói 900—1000 m. mélységű csatornákban szeldesik a plioczén rétegekkel kitöltött medencze sima felszínét, a fennsíkok legmagasabb pontjai 1100 m.-rel emelkednek a Hoang-ho tükre fölé. «Kvete környékén délről három és északról egy nagyobb völgy torkollik le a Hoang-ho csatornájába. E völgyek kissé kiszélesítik a Hoang-ho síkját, mely a város alatt és felett annyira megszükül, hogy a nyári esőktől dagasztott Hoang-ho vize egész szélességében elfoglalja a völgy fenekét. A környező szakadékok tömkelege hasonló tájképekkel szolgál Kve-te körül, mint a jól ismert északamerikai GrandGanon kerület szakadékai. A Hoang-ho vize a belé jutott tarka agyagtól piszkossárga hullámokban hömpölyög és itt valósággal megérdemli a Sárgafolyó nevet. «A folyó szélességét mintegy 250 lépésnyire becsültem, másodperczenkénti sebességét gróf Széchenyi 2'5 m.-nek határozta meg; a víz hőmérséklete 1879 aug. 2-án 17° C. volt. «Kve-te két kavicsos völgyfenék közti terraszon fekszik . .. ; a környezet csekély távolságra a várostól teljesen kopár, a város körüli gazdag tenyészetet a déli patakok öntözésre használt vize okozza. Kve-te ennélfogva egy valóságos oázis. Nemkülönben azon völgyek nyílásaiban is

? melyek vizei Kve-te fölött szakadnak a Hoang-hoba, az öntözés által fentartott virágzó földmívestelepek igazi oázisokul tekinthetők. Óriási nyár- és íüzfák vannak Kve-te körül, azonkívül alma, körte és kajszinbaraczkkal teli gyümölcsösök díszítik a házak és majorok környékét; a búza és árpa aratása augusztus hó 1-én javában folyt.» Kuéi-tö után a folyó egészen a Ta-tung-ho torkolatáig az előbb ecsetelt szakadékhoz hasonló mederben folyik. A Szi-ning-hoval egyesült Ta-tung-ho a Nan-san havasairól hozza le a vizet a Hoang-hoba s torkolotuk után a Hoang-ho völgye kiszélesedik. Itt már igazi khinai kultura kezdődik. A nagy szelek ellen a földeket kövekkel takarják le, hogy el ne hordja. Persze, csak mák-, dohány- és dinnyeföldeken használhatják ezt a módszert, de meg a gabonaföldeken fölösleges is, mert elég sürü ahhoz, hogy megvédelmezze a laza talajt a szél ellen.

1 Másutt meg folyóbeli kavicscsal takarják be a földet 30 cm. vastag, gyéren földdel kevert rétegben.

2 De nemcsak a szél, hanem a kiszáradás ellen is szolgál ez a takaró, mert egyrészt megakadályozza a párolgást, másrészt a napsugarak sugárzó melege ellen takaróként szerepel. Közvetlen Lan-csou-fu felett ugyan összeszorúl a folyó völgye, de csakhamar ismét kitágul, hogy aztán még szorosabb szurdokba lépjen. A város környékén dúsan öntözik a földeket a Hoang-ho vizével, amelyet hatalmas kerekekkel emelnek ki a folyóból (7. ábra). A kerekek 20—25 m. átmérőjűek, kettős kerületükre ferdén vannak csöalakú edények úgy felerősítve, hogy azok, amint a vízben megmerülnek, felemelkedve nyílásukkal ferdén fölfelé állatiak, tehát a vizet megtartják. Mikor aztán az edények a kerékfordulás folytán a kerület tetejére jutnak, ott a kerékkel párhuzamosan futó vályúba öntik tartalmukat s nyílásukkal lefelé buknak ismét a vízbe. A víz hajtja a kereket s így a vizemelés teljesen 1 Rockhill: Mongolia and Tibet, p. 53—54. 2 Lóczy : Khinai birodalom, p. 482.