Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

V. Fejezet. A Hoang-ho

12 A tavakat és a Karma-thangot környező, 4

1/

2 ezer méter magasságú platót éjszakon alig kiemelkedő kettős hegyláncz szegélyzi, illetőleg választja el a Czajdám mélyebb medenczéjétöl. A Czajdámon Dzunszasszak határtartományi főnök palotája 2800 m. magasságban van. Innen az előbb említett kettős hegyláncz éjszaki láncza, a Burkhán-budda impozáns láncznak tűnik fel, de a rajta átvezető hágó csak néhány száz méterrel magasabb, mint a Karma-thang fennsíkja. A Burkhán-budda lánczától délre, vele párhuzamosan fut a Suga-láncz, amely azonban már egész jelentéktelenül emelkedik ki a délen elterülő pusztaságos fennföldböl. A tavak fennsíkjától délre azonban hatalmas hegyláncz húzódik. Ez a Kuku-sili hegyláncz keleti folytatása s a legfontosabb vízválasztó Belső-Ázsiában. Nemcsak a Hoang-hot választja el a jang-cze-kiangtól, hanem vízválasztója a Gzajdami pusztákra lefolyó vizeknek is

7 amelyek az előbb említett két hegylánczon áttörnek. Grenard szerint

1 a Kuku-silinek ez a lánc-za Usztun-tág név alatt végig húzódik egész Közép-Ázsián a Karakorum hágótól Közép-Khináig, s egész hosszában ilyen fontos vízválasztó szerepet játszik. A láncz végighúzása azonban ma még oly kevés adatra támaszkodó hipotézis, amit közelről sem lehet ténynek elfogadnunk. A tavakon alul a Hoang-ho folyása ismeretlen. Úgy látszik, hogy kelet-délkeletnek tart, széles hosszanti völgyben, amelyet éjszakról a Csi-si-san, délen pedig ezzel párhuzamos, de teljesen ismeretlen hegység határol.

2 1 Dutreuil du Rhins : Mission scientifiqne dans La Haute Asie. Troisiéme partié p. 1C8. 2 Maguk az utazók sincsenek tisztában a folyónak ezzel a szakaszával, egészen a kis Csurmin-gol patak torkolatáig, ahova Prsevalszkij kapitány jutott harmadik utazása alkalmával. A tavakról legelső híradást a khinai geográfusok és a jezsuita hittérítők útján nyertünk. Az első modern tudományos képzettséggel előkészült utazó, aki a tavak vidékén járt, Kristna pőndit (földrajzi felvételekre betanított indiai benszülőtt kereskedő) volt 1881-ben. Utazásáról Atkinson állított össze térképet, amely megerősíteni látszik a jezsuiták felvételeit (1. Anville: Atlas de la Chine és Peterm.: Mitth. 1885. p. 1.). Utána, 1884-ben Prsevalszkij, a rettenthetetlen orosz utazó kutatta át a tavakat oly alapossággal, amelynél jobb értesüléseink ma sincsenek (Prsevalszkij N. M. tábornok IV. utazása. Kiachtától a Sárga folyó forrásáig; Tibet északi szegélyének felkutatása és utazás a Lob-noron át a Tarim-medenczén keresztül. 1888. A szt.-pétervári Földrajzi Társaság kiadása. Csak orosz nyelven. Német kivonat térképpel: Peterm.: Mitth. 1889. p. 3.)Utána 1889-ben Rockhill tett szép utat Tibet felé, amikor érintette a forrásvidéket. Nyelvész és ethnografus létére szük szavakkal jellemzi a beutazott vidékek földrajzi vonásait, de adatai igen megbízhatók és rendkívül becsesek. Mind a három felsorolt kitűnő utazó a tavaktól nyugatra ment át s nem látta a tavakból kilépő Hoang-hot. Egyedül Grenardnak jutott a szerencse, — ha ugyan annak nevezhetjük, — hogy a tavaktól keletre, a Hoang-ho folyón keljen át. Sajnos azonban, a gyönyörűen felszerelt expedicziót útközben nagy veszteség érte, amennyiben vezetője Dutreuil da Rhins útközben áldozatul esett a tibetiek ellenséges indulatának, expedicziójának egész felszerelésével együtt. A magára maradt Grenard pénz nélkül, nagy élelemszükségben, a rabló hordáktól való folytonos félelemben sietett át ezen a rendkívül érdekes vidéken. Eredményei közül igen meglepő, hogy a két tavat sós vizűnek állítja hallomás után s azt hiszi, hogy a Hoang-ho nem ezekből a tavakból jön Miután azonban Prsevalszkij sikeresebb expedicziója már az ellenkezőt kimutatta, Grenardnak ezt a feltevését nem vehetjük figyelembe. Kristna és Prsevalszkij úgy rajzolják térképeiket, hogy a Suga hegység a tavaktól északra folytatódik s a Csi-jsi-sannal (amit ők Amne-macsinnak, Rockhill Anuje Malchin-nak nevez) összefüggésben áll. Lóczy azonban ezt a kombinácziót nem tartja valószínűnek, de maga is kétségben van felette. Amíg a «Khinai birodalom leirása» cz. müvében ő is így ábrázolja a mellékelt térképen a vidék orographiáját, hogy t. i. a Suga egyenes folytatása a Csi-si-sannak, addig a «Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának tudományos eredményei» cz. müve 567. oldalán közölt vázlatos térképen a Csi-si-sant és az Amne-macsin hegységeket elválasztja, az előbbit északnyu-