Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

V. Fejezet. A Hoang-ho

12 4. A folyónak legkevésbbé ismert szakasza ezután következik. Ho-kounál a folyam délre fordul s ezt az irányát hosszú úton megtartva, San-hszi és Sen-hszi lösztartományok közös határán folyik végig, amíg ismét el nem éri a Kuen-lün legkeletibb gerinczét, ahol Tung-kuan erődnél heves kanyarulattal keletnek fordul. A jezsuiták készítette térképeken kívül a folyónak erről a nagy, egyenes vonalban több, mint 600 km.-nyi útjáról alig van egyéb feljegyzésünk. 5. Tung-kuani kanyarulatától kezdve a folyó völgyét délről lánczhegység. éjszakon rögöshegység határolja, de egyébként a folyó környéke valószínűleg nagyon hasonlít az előbbihez. Ez a szakasz egészen Möng-sanig tart, ahol a folyó legalsó rapidjai vannak s utoljára szegélyezik szakadékos löszfalak. 6. Ezen alul törmelék-kúpjára ér a folyam, majd erről észrevétlenül jut del6. ábra. A Hoang-ho felső szakaszának vázlatos térképe. tájára. Legalsó szakaszának ezt az alföldi részt vehetjük, ahol a folyó már nem ront, hanem épít. * * * A Hoang-ho forrásai a 4270 m. magasságú Karma-thang mocsaras síkságon erednek (tibeti szó, magyarul «a csillagok síksága», mongolul «Odon tala», a khinaiak pedig «Hszing-su-hai» néven nevezik, amit magyarul «Csillag tavák»-nak fordíthatunk). Ezt a síkságot valamivel magasabb, hullámos magas föld környezi, amely Rockhill adatai szerint legnagyobb részt vörös agyagból és kavicsból áll, ami arra enged következtetni, hogy itt is plioczénkorú beltavak kitöltödésével van dolgunk. Ebből az általános takaróból a Karma-thangot környező magas platón alig emelkedik ki magasabb hegy. A mocsaras síkságon összegyűlő vizek a Czaring-nor, majd az Oringnor tóba ömlenek, s ezeket elhagyva veszi fel a folyó a Hoang-ho nevet (6. ábra). Vizügyi Közlemények. XXI. 3