Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
V. Fejezet. A Hoang-ho
12 ránczai helyezkednek. A háromféle irányú ránczhegység között szabályos háromszög alakú magasföld keletkezett. A szétágazás előtt, tehát ezek a szini ránczok valóságos gátul szolgálnak. Amíg már most a hátsóindiai hegylánczok hosszanti völgyeiben szabadon futnak le Tibet folyamóriásai: az Iravadi, Szalvin, Mekong, a Jang-cze-kiang és két nagy mellékfolyója: a Ja-long-kiang és a Lu-ho, addig a Hoang-ho éppen azon a helyen születik, ahol a két hatalmas kontinens-gerincz szétválik s ezért a folyó születése után mindjárt abba a gátrendszerbe ütközik, amelyet a szini hegyrendszer szabályos redői építettek fel. Ez a folyam tehát, bár együtt születik a többivel, egészen más utat vesz. Hatalmas zegzugokkal töri át a Közép-Kuen-lün háromszoros lánczát, meg Lan-csou-fu vidékének lösz alá temetett hegyrendszereit s kifut a sivatagra. A folyam hegyek közötti szakaszáról első rangú szakértők hoztak tudósításokat, ott a sziklaágyban zugó folyam természetéről némi ismereteink vannak. Nem merem azonban ismertnek mondani a folyam ama szakaszát, amely Lan-csou-fu alatt következik s az Ordosz homoksivatagra téved. Igen kevés hiradást ismerünk erről a részről, pedig rendkívül érdekes lehet, hisz a folyam itt vízmennyiségének óriási perczentjét kell, hogy elveszítse. Csakugyan a jegesekből és jégárakból meg valódi havasokból származó bőséges vize ugyancsak megcsappan, mire a folyó heves kanyarulattal ismét visszafordul Khina felé. A folyamnak ezt a délfelé tartó ágát szintén alig ismerjük, pedig ez is nagyon érdekes és tanulságos lehet. A folyó aztán megint beleütközik a Kuenlün gerinczébe s éles kanyarulattal keletnek fordulva, kiér a khinai nagy alföldre, ahol szabadon válogatja meg útját. A folyót az átfutott vidék természete szerint több részre oszthatjuk. 1. Legfelső szakaszának tekinthetjük a Gsi-si-santól délre eső, mintegy 4200 méter óriási magasságban fekvő völgyét. Erről a szakaszáról csak néhány vakmerő utazó hozott hiradást s ma annyit tudunk, hogy forrásvizei először az Oring-nor és a Gzaring-nor tavakban gyűlnek össze, s ezekből indul ki a folyam széles teknövölgyében. Vízgyűjtő területének legdélnyugatibb latitudinális nyúlványa is kifejezi ezt a legelső pusztai jellegű szakaszt. 2. A folyam heves kanyarulattal kerüli meg a Csi-si-san keleti végét és a Közép-Kuen-lün szurdokaiba lép, ahonnan a Kuku-nor közelében jut ki, de akkor sem folyik széles völgyben, hanem mintegy 1000 m. mély canonszerü bevágásban nyugat-keleti irányban, amely mély szakadékát itt nagy plioczénkorú tavak hatalmas vastagságú, vízszintesen fekvő lerakodásaiba s velük részben elfedett hegységek sziklagerinczeibe vágta be. Lan-csou-fu előtt tágas völgybe jut, majd a városon alul ismét szurdokba mélyed s éjszaknak fordulva, mintegy 100 km.-nyi, alig ismert út után a Tingeri homoksivatagra lép. A folyamnak ezt a 2. szakaszát különösen a Széchenyi-expediczió eredményei alapján meglehetősen ismerjük. 3. A folyó innen nagyjában éjszaknak megy, folyton sivatagok között, de azért meglehetősen lakott területen. Aztán nagy kanyarulattal nyugatnak tart egészen Ho-kouig. így keríti be az Ordosz néven nevezett sivatagos területet, ami valószínűleg nem más, mint egyszerű sülyedés-terület, mert mind éjszakon, mind nyugaton néhány száz méterrel magasabb a térszín. A folyónak teméntelen vize vész el ezen a szakaszán, amit még inkább elősegítenek mesterséges öntözéssel. Éjszaknyugatról az Ala-san, délről a Kuszupcsi homoksivatagok szegélyezik a folyót. A folyónak erről a szakaszáról Hue, Prsevalszkij, Rockhill, Littledale stb. hoztak értesüléseket.
