Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

98 figyelmét először Humboldt hívta föl a guanóra, de csak 1840 felé kezdték trágyául használni. Peru kormánya 1844-ben fölvétette a telepeket, melyeknek guanó-tartalma a déli és középső zónában 33 millió tonna volt. Az északi zónái, még nem ismerték. A középső zóna telepeit 1870 körül már teljesen kihasználták úgy, hogy a 23 millió tonnából alig maradt ott valami. E középső zóna igen sok nitrogént és oldható foszfort tartalmazott s a legkitűnőbb trágyát adta. Az északi zóna (3 millió tonna) kevésbbé jó minőségű volt s az is elfogyott csakhamar. Maradt még hátra a déli zóna, hol még mintegy 7,400.000 tonna guanó használható, mely igen kitűnő minőségű, s a nitrogénon kivül sok foszfort tartalmaz és hamuzsirt. E telepek sok időre adnak még kitűnő trágyát a mezőgazdaságnak. 6. Szemle. (Chronique.) a) Port-Said kikötő kotrásmunkálatai. Port-Said kikötő • (Egyiptom) bejárójánál, miként Lesseps jetenti, 1873-ban nagy kotrást végeztek a hajózóút szabaddá tételére. A kotróhajónak olyan állékony szerkezetű teste volt és részei oly szilárdak voltak, hogy a nyilt tengerben még 70 cm.-nél nagyobb hullámzás mellett is jól dolgozott. A hajónak két csavarja volt, hogy hirtelen jövö, nagy vihar esetén gyorsan a védett kikötőbe mehessen. b) Agyagos lejtok biztosítása. A sedáni körároknál sok csúszást észleltek, melyet úgy szüntettek meg, hogy az átázott földet eltávolították, a lejtöt lépcsőzték és köszivárgókkal kiszárították s aztán a lejtöt helyreállítva fűmaggal bevetették. e) Falazatok kijavítása malter- és czementmalterinjekczió segítségével. Longwy-ban egy alagút boltozatán nagy mennyiségű víz szivárgott át. Hogy a bajt megszüntessék, a boltozatban és a falazatban 12—15 cm. nagyságú négyszögletű nyílásokat ütöttek oly helyeken, hol a kalapácscsal üregekre lehetett következtetni. Ezenkívül több helyen a falazat hézagait is kivájták. Ekkor fecskendő segítségével a nyílásokba finom, híg czementmaltert föcskendeztek be s a nyílásokat aztán betonnal tömték ki. A munkálatoknak megvolt a kellő sikere. 7. A mesterséges alluviumok tulajdonjoga. (Note sur la propriété des alluvions dites artificielles.) írta : Schlemmer. Ha valamely köztulajdont alkotó folyó medrében töltést, vagy másnemű vízimüvet létesítünk s e réven föliszapolódások támadnak : kérdés, hogy az új földdarab az államnak, vagy pedig a parti birtokosnak tulajdona-e? E kérdéssel, illetőleg azzal, hogy mily esetben lesz a mesterséges alluvium az állam tulajdona, foglalkozik behatóan Schlemmer. Arra a következtetésre jut, hogy ha a föliszapolás régi és a part folytatólagos része, meghosszabbodása, akkor a parti birtokosé, ellenkező esetben az államé (vagyis köztulajdon). Az állami munkák folytán eredő új alluviumok mindig az államéi.