Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

93 hid alatt a collecteur départemental szakad a Szajnába, mely ismét igen piszkos szinüvé és bűzössé teszi. A folyó ettől lefelé aztán kezd tisztább lenni, de csak az Oise beömlése alatt veszi föl azt a szint és látszólagos tisztaságot, mely a csatornák beömlése fölött jellegezte. A víz tisztátalanságát a vegyi elemzés útján is konstatálták. A nitrogéntartalmú anyagok nagy mennyisége, melyek még nincsenek ammoniáksókká alakulva s az oxigén csekély volta feltűnően jellegzik a vizet a tisztátalanság fokának megfelelően. A nitrogéntartalmú anyagok abban a mértékben fogynak s a vízben elnyelődött oxigén abban a mértékben szaporodik, amily mértékben tisztul a víz. Az orgánikus (tehát nem ásványi) nitrogéntartalmú víz maga a rothadás fészke ; ez organikus részek erjednek s elvonják a vízben föloldott oxigént ; ezért az oxigén csak ott kezd szaporodni, hol az erjedés már kezd befejeződni. Körülbelül Meulan környékén mondható aránylag tisztának a Szajna. A Szajna rothadó fenekéről fölszálló gázok 72-88%-a mocsárgázból áll ; azonkívül szénsav, szénoxid, kénhidrogén található jelentékenyebb mennyiségben benne. E gázokat, bár igen mérgesek, a bizottság nem tartotta a közegészségre veszélyeseknek, mert rögtönösen igen nagy mennyiségű levegővel érintkeznek és csak a vízben levő rothadó anyagok ártalmatlanná tételével foglalkozott. Hogy fogalmat nyujtsunk a csatornák befolyásáról a Szajna vizére, elég megemlítenünk, hogy naponkint 260,000 m

3 szennyvizet visznek a folyóba, vagyis mperczenkint 3 m

3-t. Ebből 2'5 m

3-t a Chichynél, 0'5 m

3-t a Saint-Denisnél beszakadó főgyűjtők hoznak. Köbméterenkint 1'28—

Г54 kg. a csatornalében a szilárd alkotórész úgy, hogy ez évenkint 125,000 tonnára rúg. A csatornavíz a szilárd alkotórészen kívül 10—25% szerves anyagot is tartalmaz, melyben 0.4—0'6 kg. a nitrogén. Ha most tekintetbe veszszük, hogy a Szajna kisvízkor csak 45 m

3-t szállít (vagyis csak 15-szörte többet, mint a csatornák) és hogy a víz sebessége a Suresnegát duzzasztása következtében alig néhány cm. (0'13 cm.-t észleltek), úgy érthető, hogy a szilárd részek leülepednek a folyóban s a Szajna medre a rothadás fészkévé válik. A főcsatornákon kívül egyes kisebb csatornabeömlök és gyári vizek is fertőztetik a folyót. Az állapot komolyságára való tekintettel fölmerült az a kérdés, hogy egyáltalán szabad-e a Szajnába beengedni a csatornák vizét? A bizottság abban a nézetben volt, hogy a főgyűjtőknek a Szajnába való bevezetése elvben meg nem engedhető és hogy lehet módot találni a baj megszüntetésére. Mindenek előtt szükségesnek mutatkozott a Szajnában leülepedett ürülékiszapnak kotrással való eltávolítása. A 150,000 t. szilárd anyag 200,000—300,000 m

3 iszapot létesít. Eddig is kotort a hajózó szolgálat évenkint 57—82,000 m

3-t, de ez nem volt elég. Az iszaplerakódások egy része kisvízkor föl-föl bukkant s a hajózást veszélyeztette. De a kotrás, nem tekintve azt, hogy egészségtelen, nem állandó megoldása a kérdésnek. A számos felmerült tervezet közt részletes megbeszélés tárgya volt az aluminiumszulfáttal való tisztítás. Azonban az aluminium-szulfát az oldott szerves anyagokat nem csapja mind ki s ha a medenczékben megülepedett víz mekánikailag tiszta is, azért vegyileg még igen fertőzött. Azonkívül az eljárás igen költséges ; az ülepítéssel nyert trágya kevés értékű. így tehát az aluminium-szulfátos eljárás drága és tökéletlen. Egyedüli praktikus és tökéletes megoldásnak a földdel és a vegetáczióval való tisztítás mutatkozott. Az átbocsátó talajon keresztül szüremkezö víz mekáni-