Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

10 megfelelő szelvényt könnyen meg lehetett konstruálni. A legnagyobb eső Montbrisonban 0153 volt 3 nap alatt; az első napon 010 m. esett és így q = 0-0074 m

3 jött ki. Francziaországban, hol a nem hajózható és tutajozható folyók medre a parti birtokosoké, az öntözés csak lassan fejlődött ; míg Spanyolországban, hol még a torrensek medre is közvagyon, sokkal gyorsabban létesültek öntöző társulatok. Francziaországban 1865-ig 2475 vízi társulat volt. melyek legnagyobb része a medrek tisztogatására és árvédelemre alakult. E társulatok egyrésze hivatalos nyomás alatt létesült, másrésze szabadon. Gátolta a vízhasználati társulatok létesítését a szavazatok egyhangúságának követelése is, melyet az 1865-iki törvény annyiban módosított hogy a nedves és egészségtelen területek lecsapolására az érdekeltek többsége alapján a társulás kimondható. Ez alapon szervezték a Vizezy társulatot is a Forezsíkságon. Graeff részletesen leírja a Vizezy társulat adminisztratív szervezetét s azt a módot, ahogyan a birtokosok a társulat ügyeibe befolyhattak. A csatornák tisztogatására általában a parti birtokosok kötelezettek, azonban e rendelkezés igazságtalan, mert a partoktól távol eső birtokok is hasznot húznak az ily műveletből. Ezért a Forez-síksági társulatoknál a tisztogatást vállalkozóval végeztették s az érdekeltség arányában fizették az egyes birtokosok. A költségek viselésére érdekeltségi zónákat kellett megállapítani. Éppen úgy, mint az árvédelmi társulatoknál, az ártér szélén levő birtokok legkevésbbé érdekeltek s a töltéshez közelebb levő, mélyebben fekvő birtokok inkább ki voltak téve az ármentesítés előtt a veszedelemnek: úgy a lecsapoló munkáknál is meg lehet állapítani mélyen fekvő s így jobban érdekelt, magasabban fekvő s így kevésbbé érdekelt területeket. E zónákat a helyszínrajzban nagy körültekintéssel állapították meg. Meghatározták azonkívül a zónák hektárjának egymáshoz való viszonyát a hozzájárulás költségeinek tekintetében s ily módon könnyű volt a költségeket fölosztani. Ezen kívül a költségek egy kis részét a mocsár körül fekvő községekre vetették ki, melyek a levegő egészségesebbé tétele folytán részesedtek haszonban. E községi részesedést az egyenes adó arányában vetették ki a lakosokra. Graeff részletesen tárgyalja a pénzek beszedésére, kiutalására és ellenőrzésére vonatkozó adminisztratív intézkedéseket. Az öntözö Forez-csatorna, mely kisvíznél 5, maximális hozománynál 15 m

3 vizet emészt, felső szakaszán méreteire nézve olyan, mint egy hajózó csatorna; 3 tunnel, 2 csatorna-híd, számos bukó, partbiztosítás, híd stb. van rajta. A vízkivételnél a Loire-on 2 m. magas falazott gátat építettek, mely a vizet az öntözö csatornába duzzasztja. A vízkivételnél milanói vízosztót helyeztek el, mely a Loire vizét kisvíz idején 1:5 arányban osztja (egy részt a Loire medrébe, 5-öt a csatornába). A vízosztó méretét és emésztését a Bazin-féle vízemésztö-képlettel számították. A csatorna feneke a vízosztóban 5-80 m.. az első tunnel alatt 5-5 m., a földbe ásott részen 6'0 m. széles. A csatornának az első tunnel előtti része az árvíz szine alatt van ; a tunnelnél árvédelmi kapuk vannak, melyek visszatartják a csatorna alsó részétől az árvizet. A főcsatorna szelvényét a vízhasználat mértéke szerint kisebbíteni kellett; ezért szakaszonkint meghatározták az öntözendő területek vízfogyasztását s hozzá képest szakaszonkint változtatták a főcsatorna szelvényét. 10 m

3 normális emésztéstől 0-173 m

3 emésztésig kellett kisebbíteni a keresztmetszetet. A számításokat itt is a Bazin-féle formulákkal végezték. A département kötelessége volt minden aláíró birtokos határáig vinni a vizet; a víz szétosztása a birtokon pedig a birtokost terhelte. Azokat a birtokosokat, kik ugyanabból az osztóárokból öntöznek, kötelezték, hogy társuljanak a közös költségek viselése czéljából.