Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

66 a párák megsürüdtek és sötétség támadt ; dagálykor pedig világos volt. Mihelyt a keszon kellőleg behatolt a talajba, a nyomás függetlenítödött az árapálytól s gyakran 3/з-szórta nagyobb nyomást lehetett a keszonban előidézni, mint a mélységének megfelelő víznyomás volt. A sülyesztés második e szakában nagyon vigyázni kellett, hogy a kotrógépek kútjának alsó széle-mindig vízben legyen s a hidraulikus elzárás egy pillanatra se szűnjék meg. Ezért a kutakba felülről gyakran kellett vizet önteni. Néha kisebb volt a nyomás a keszonban, mint a minő a külső víznyomásnak megfelelt volna. Mikor források fakadtak a keszonban, akkor alig tudták a szivattyúk a kellő nyomást megadni a munkakamrában. A sülyesztés ideje alatt a külső levegő hőmérséklete —18 és —(—42 G° közt változott; a munkakamrában pedig állandólag +30 C

9 volt. Mindaddig, míg a keszon tetejét három réteg falazattal nem terhelték, az árapály játéka szerint följebb vagy lejebb szállt. A sülyesztés legnagyobb rendben, minden különösebb baj nélkül történt. Mikor a falazat súlya a keszon fölött 12.400 tonnára emelkedett, vagyis cm

3-enkint 44 kgra, akkor a keszon tetejét belülről támasztékkal látták el, mely mind a munkások forgolódását, mind a sülyesztést megnehezítette. A világítás a munkakamrában előbb különleges oxigén-hidrogén gázzal, később közönséges gázzal történt és jól bevált ; sokkal kevesebb füstje volt, mint a gyertyának. A keszon fából lévén, többször kigyúlt munka közben, de mindig eloltották. Egyszer későn vették észre a tüzet s már annyira elharapódzott, hogy a munkakamrák vízzel való teleszivattyúzásával tudták csak eloltani. Mikor a keszon már kellő mélységre sülyedt, 72, téglából álló falazott oszlopot emeltek a belsejébe. Ekkor történt, hogy az egyik anyagszállító csö ajtaja a véletlen nyomás folytán kinyílt s a belső, komprimált levegő oly nagy erővel tódult ki a kamrából, hogy minden gáz elaludt. A csö ajtaját hamar bezárták, s így a keszonban dolgozóknak nem lett bajuk. Aztán betonnal töltötték ki a munkakamrát; a beton legnagyobb részét magában a keszonban készítették el, mert kint oly hideg volt, hogy jól keverni nem lehetett az anyagokat. A felső falazást nagy gonddal és daruk segítségével végezték. A new-yorki pillért sokkal mélyebben kellett alapozni (15 m. helyett 24 m.-nyire a dagály színe alatt). A keszon teteje 7 m. helyett 9 m. vastag lett, mert 7 réteg gerendával többet alkalmaztak. A hajófuró férgektől való védelmezés czéljából a keszont kívülről erős bevonattal látták el. Az egész keszon 180 t. sülyú volt. A keszon belsejét máz helyett vékony vaslemezzel vonták be. Azonban e vaslemez a sok szögecsével nem tette légáthatlanabbá a munkakamrát. Hogy a vízre-bocsátást megkönnyítsék, ideiglenesen fenékkel látták el a munkakamrát s így a keszont a folyó sekélyebb helyén bocsáthatták vízre s uszó helyzetben szállíthatták a pillér helyére. A kotrott anyag nagy részét itt is szekrényes kotrógéppel emelték ; azonban a homokot csöveken távolították el. A 90 mm. átmérőjű, alul elzárható csövek a fenék fölött 1 lábnyira végződtek ; a homokot aztán e csö alá lapátolták s a szelep megnyitásával a komprimált levegő kilökte. Oly erővel tódult ki a homok a csövön, hogy egyes kavicsdarabok 30 m. magasra lökődtek a kesszon tetejétől. Midőn a sziklához értek a keszonnal, a szikla tetejét nem vágták le horizontálisra ; a vezető mérnök megelégedett azzal, hogy a szikla mélyedéseit (melyek 5 m.-t is kitettek) betonnal kitöltötte. Az amerikaiak általában nem ügyelnek a falazat vízhatlanságára ;