Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

65 Ezenkívül a homok eltávolítására szopóesövet alkalmaztak, melyen a homok a belső légnyomás folytán távozott el. A Waughoshance világító-torony munkálatainál kipróbálták az amerikaiak, hogy magas légnyomás alatt mint köt a beton; bár itt Smith azt a tapasztalatot tette, hogy nem köt oly jól, a későbbi kísérletek (a Brooklyn-hídnál, Saint-Louis hidnál) éppen az ellenkezőjét bizonyították be. A Saint-Louis hídnál (1869—74), a Mississippinél alkalmazták először az első légzsilipet; ennek két előnye volt: 1. hogy a csömegbosszabbításoknál a légzsilipet nem kellett mindig leereszteni, mely közvetetlenül a munkakamra fölött állandóan volt elhelyezve s 2-szor, hogy a munkások kevesebb időt vesztegettek el a komprimált levegőben való idözésböl, mert a munkakamrába való föl- és lemenetelt (mely 10 emeletnyi magasságnak felelt meg) szabad levegőn tehették meg. A legszebb légnyomású alapozást a Brooklyn-hídnál vitték keresztül, mely az Est folyó két partját köti össze. A Est folyó inkább tengeröböl már ; Brooklyn és New-York közt 1 km. széles. A híd, melyet 1870-ben kezdtek építeni, 3 függő nyílásból áll; a középső nyílás 486-47 m. széles és magassága (tekintettel a hajózásra) 41-17 m. a középmagas dagály fölött és 42-7 m. az apály fölött. Az 1000 t.-ás hajók minden akadály nélkül közlekedhetnek alatta. A hídon 4 lóvasúti vágány, két vasúti vágány lesz és azonkívül középen fölemelve a gyalogosok számára közlekedő út. Szélessége 26 m. A pillérek magassága 80 m. lesz a víz szinétöl s a New-York felé esö pillér összes magassága 107'97 m. és 33 ezer m

3 falazatot tartalmaz; alapja 52 m. hosszú és 31 m. széles, úgy, hogy az alaptalajra esö nyomás 6'5 kg. A brooklyni hidpillér. A gnájszszikla, mely New-York altalaját alkotja, 30 m.-re van a dagály szine alatt; de 15 m.-re már kompakt agyagréteget találtak s az alapozás erre történt. A keszon sárga fenyő (yellow-pine)-gerendákból készült melyek egymással igen szorosan kapcsolkoztak össze. A léghatlanságot kátránynya és czinkbádoggal érték el ; ezenkívül a munkakamra belsejét még mázzal is ellátták. A kamra alsó kerete öntöttvasból készült, melyet vaslemezzel vontak be. A brooklyni keszon mérete 31-11 X 51-24= 1594-08 m

2, a new-yorkié 31-11 X 52-46 = 1632-02 m

2. A keszon belső magassága 2'9 m. volt. 5 fafal a keszont 6 kamrára osztotta. E fából készült nagy alkotmányt a szárazon ácsolták össze s aztán, mint a hajókat szokták, vízre bocsátották. A pillér, illetőleg keszon helyét előbb kotrógépekkel kikotorták. A helyére úsztatott keszon tetején, melyen már 5 réteg gerenda volt, még 12 réteg gerendát helyeztek el s csak erre kezdték a falazatot építeni. A keszon tetején 6 nyilás volt a keszon hosszanti tengelye irányában. A két szélső nyílás, melyekhez a víz fölé érö kutak csatlakoztak, a kotrott anyag kihordására szolgált. A két legbelső nyílás, illetőleg kút a munkások ki- és beszállására szolgált s ezért légzsilipekkel volt ellátva. A még megmaradó két kút a keszonnak sülyesztés után való kitöltésére és az anyagok bebocsátása czéljából volt szükséges. A talaj, melybe a lesülyesztés történt, nagy kőtömböket tartalmazott, melyeket puskaporral robbantottak szét. Ilyenkor a munkások a robbantás helyéről egyszerűen a keszon egy másik kamrájába mentek. A szétdarabolt köveket aztán a kotrógép nyílása elé vitték. Nehézségeket okozott a keszon szélénél talált kőtömbök eltávolítása. E kőtömböket előbb a keszon felöl kiüregelték és aztán kötelekkel, emelörudakkal behúzták a keszonba. A komprimált levegőt 6 légszivattyú szolgáltatta. A nyomást az árapály játéka szerint változtatni kellett. Ha az apály jött s a nyomás kisebbedett, a keszonban Víziig i Közlemények. XX. ^