Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

и állványok és tük a bukógátnál. 2\ö m.-nél nagyobb duzzasztásnál a nagy táblájú gátak jók, ha kezelésükre külön állványos hidat létesítünk; a bukó itt is tüs gát legyen. 5. S/.cmlo. (Chronique.) Az olaszországi árvizek. Itália gyakori és nagy árvizeinek (melyek közül az 1872-iki igen nagy volt) tanulmányozását és okainak földerítését Torelli és Cavour vállalták magukra. A nagy árvizek gyakori jelentkezését 3 okra vezetik vissza: az erdők kiirtására, a forrásvidékeken véghezvitt munkálatokra és végül a folyómedernek a tenger felé való meghosszabbulására. Az erdők befolyása az árvizekre azonban nem olyan óriási, mint némelyek hiszik s teljesen erdős vidékeken is jelentkeztek kivételesárvizek. Régebben, az erdők kiirtása előtt is voltak óriási kiöntések ; így híres a Pónak 1330-iki árvize, mikor Mantuában a víz az első emeleti ablakig ért; Róma utezáin olykor hajók is közlekedhettek. Torelli az erdőknek vízszívó hatását nem becsüli túl és próbálja meghatározni. Ha a hegység fákkal borított, akkor Torelli szerint a 10 cm. magas esőnek lf

5 része fut a felszínen, erdötlen hegyről i/

5 rész fut le. Táblázataival kimutatja, mint nőttek az Adda árvizei az erdők kiirtása óta. Másik oka az árvizeknek a meder összeszűkítése folytán áll elő, melyet a parti birtokosok sokszor minden rendszer nélkül visznek végbe. Végül a folyók előretolják medrüket a tengerbe; 1788-ban Goro falu 2700 m-re volt a tengertől, ma már 12 km.-re van. 6. Az 1872—73-iki tél nagy árvizei a Loire medenczéjében. (Sur les grandes crues survenues dans le bassin de la Loire pendant l'hiver 1872—73.) írta : Deglaude. Az árvizekre vonatkozó rendszeres észleletek megengedik, hogy az árvizeket előre jelezzük. A Loire mentén 1858-ban szervezték az árvízjelzö szolgálatot Comoy tanulmánya alapján. Comoy következtetéseit 64 árvízre alapította és sikerült neki Orléans, Tours, Saumur és Nantesra nézve az árvízmagasságokat jelezni. De nemcsak a kiöntö árvizek, hanem mindenféle árhullám jelzése is fontos ; a hajózás, földmüvelés és ipar egyformán hasznot húzhat belőle. A Loire nagy árvizei többféle módon keletkezhetnek. Jöhet az árvíz az Allier folyó beömlésétöl fölfelé eső vizektől, melyek rendszerint együttesen és ugyanazon légköri jelenség hatása alatt áradnak föl, mint az 1846-ban történt, mikor Tours fölött kiválóan nagy volt az árvíz, de Tours alatt jelentéktelenné vált, mert az alsó mellékfolyók nem hoztak árvizet. Az Allier torkolatától a Cher torkolatáig 300 km. hosszúságban nem vesz a Loire föl mellékfolyót ; ez a rész tehát árvizeit még a felső vidékekről kapja. A Cher alatt a torkolatig, 100 km. hosszúságban még az Indre, Vienne és Maine ömlenek a Loire-ba. Ez alsó szakaszon, mint az 1843-ban történt, az alsó mellékfolyók áradása okozta azt az árvizet anélkül, hogy a Loire forrásvidékéről nevezetesebb árhullám jött volna. Végül előfordul oly eset is> mikor az alsó és felső mellékfolyók egyaránt és egyszerre áradnak föl, mint 185G és 1866-ban történt. 1872 októberében a Maine-en kívül az összes mellékfolyók föláradtak, de mégis inkább a felső folyók hozták a nagyobb vizeket. Érdekes, hogy ez 1872. árvíz magasságai minden állomáson mintegy 40 cm.-rel különböznek az 1825 tői úgy, hogy a két árvíz közt a párvonalosság teljesnek mondható. A 72-iki árvíznél