Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

43 hívják. A Marcilly-töl Montereau-ig terjedő szakaszt Kis-Szajnának is hívják ; Montereautól Párisig a tulajdonképeni Felső-Szajna húzódik. A Kis-Szajna szélessége 65—70 m.; a Felső-Szajnáé 100—110 a felsőbb részen, 140—170 m. az alsóbb részeken. A Kis-Szajna kisvízi hozománya 10 m

3, nagyvizi hozománya 300 m

3; a Felső-Szajna kisvize 28—52 m

3, nagy vize 900—2000 m

3. Amott kis víznél 0-2—0-3 m. a mélység, itt 0-5—0'6 m. A legnagyobb árvíz a században 1802-ben volt, mikor Párisban 7-50 m.-re emelkedett a víz. A Kis-Szajnán még jelentéktelen a hajózás s nyáron még csak zsilipvízzel történik, de az állapotok megjavítását már tervbe vették. A Szajnának Montereau és Páris közötti szakaszán is 1871-ig nem volt biztos a hajózás és az Yonne zsilipvizei szerint megszakadó volt. A Szajnán a hajózás megjavítását 1846-ban kezdték s több gátat, kamrazsilipet építettek, rendbehozták a partokat, vontató utakat stb. ; de e munkálatok elégtelenek voltak. Az 1860-iki dekrétum aztán Montereau és Páris között elrendelte a folytonos hajózás létesítését 1*6 m. mélységgel. Össszesen 12 nagy mozgógát létesült a Szajnán, melyek közül 11 Chanoine-féle táblákkal ellátott és egy (a melun-i) Poirée-féle rendszerű. A hajóáteresztök hossza 40-4—65-1 m. közt, a bukógátrész 60-3—70-1 m. közt változó. A kamrazsiiipek 12 m. szélesek és 1

4'0 m. hosszúak úgy, hogy legalább 12 hajó, vagy 4 tüzifás tutaj eltér benne. Az összes munkálatok 17,607.201-60 frk.-ba kerültek. A Páris alatti Suresne-gát és a Páris fölötti Port-à-lAnglais gát között 24-6 km. távolság lévén, szükséges volt a Port-à-1'Anglais zsilipjének küszöbét lejebb szállítani, mivel a városon belül nem volt szabad újabb gátat emelni. Ez átalakító munkálatok másfél millió frankba kerültek. Míg a folytonos hajózást nem létesítették, a hajók lefelé a zsilipvízzel szállottak alá, fölfelé pedig gőzhajók vontatták sül y esztett lánczba kapaszkodva. Montereautól fölfélé lovak vontattak. A hajózás megjavításával Páris és Montereau közt mindkét irányban gőzhajó vontatás létesült ; azonkívül lóval is vontatnak. Csak a tutajok mennek vízerövel lefelé. Montereautól fölfelé leginkább lóvontatás van, bár gőzhajózás is létesült (láncz nélkül). A hajók terhelése átlag 100 t., maximumban 200 t. A nagy, folyami hajók 350 t.-ig fölmennek. A szállítmány legnagyobb része fa, faszén, bor, építésanyagok, gabona, kőszén és érezek. A hajóvám átlagát tonnakilométerenkin t 0"03 frkra lehet tenni Páris és Laroche közt, följebb a Szajnán 0'04 frk., az Yonne-on 0'06 frk. A forgalom lebonyolítását a folyammenti telegráf is nagyban megkönnyíti. A Szajna és Yonne hajózhatóvá tételénél a gátrendszerek jóságát is kipróbálhatták. A Poirée-féle állványos gátak a zsilipvízzel való hajózásnál kitűnőek és a folytonos hajózásnál is jól működnek; a duzzasztás magassága csak 0*87—121 m.-ig váltakozó s a tük hossza 2-50 —2*80 m. s ezért jól kezelhetők. A Chanoineféle táblásgátak a zsilipvízzel való hajózásnál nem felelnek jól meg, mert a táblák gyakran későn billennek fél az árhullám megérkezésekor s ezért a zsilipvíz kihasználását zavarják ; továbbá a táblák hirtelen fölnyitása kimosásokat okoz a fenéken ; végül a táblák gyorsan romlanak. Az automobil táblák a folytonos hajózásnál is rosszul működnek, mert fölbillennek már 0 09 — 0 14 m. túlfolyásnál, de nem állanak helyre csak 1 m. sülyedés mellett, mikor is a felső böge vize nagyon alászáll. Ezért kellett a Chanoine-féle táblás gátakat kezelő (állványos) híddal ellátni, hogy a táblák fölállítása kellő időben megtörténhessék. Kis duzzasztásnál (mely l'ö m.-nél nem nagyobb) tehát a Poirée-féle gát a legjobb. 1-50—2*5 m.-es duzzasztásnál legjobb a Chanoine-féle táblás szerkezet alkalmazása a hajó áteresztőnél és Poirée-féle