Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

38 a folyómenti vidéket. A mezökre és rétekre való kiöntözés megtisztítja a csatornavizeket a fertőző anyagoktól, de addig is, míg az öntözést berendeznök, szükséges a csatornavízből legalább a lebegő, finoman eloszlott szilárd részeket kicsapni, leülepíteni. Az oldott részek ugyan így is bennmaradnak még a csatornavízben, de legalább mégis megtisztul annyira, hogy a folyóba bevezethető. Az 1869-iki «Annales» közli azokat a vizsgálódásokat és kísérleti eredményeket, melyek Páris város szennyes vizeinek megtisztítására vonatkoznak. Megmérték a csatornavíz tömegét (260,000 m

3 naponkint), kémiai alkatát (0'04 kg. nitrogén m

3kint és 1'5—30 kg. összes idegen alkatrész), fizikai alkatát (1—2 kg. szilárd alkatrész m

3-kint). hőmérsékletét s berendeztek kísérleti telepet, hol öntözés alá fogtak egy kis földdarabot és fölállítottak egy tisztitó-medenczét. Mind az öntözés, mind a mesterséges tisztítás kielégítő eredményeket adott. Clichy-vel szemközt Páris alatt, mintegy 2000 h. nagyságú területet félszigetszer üen fog körül a Szajna Gennevilliers közelében s e terméketlen síkság alkalmas arra, hogy a csatornavízzel való öntözés czéljából berendezzék. A síkság nivója 6—7 m.-re van a csatorna torkolati nivója fölött. A talaj és altalaj minősége kavics és homok, mely hatalmas szüröül kínálkozik. A városi erődítménytől csak 4 km., a központi vásárcsarnoktól 6 km. távolságra van. 1868-ban kezdték meg itt az öntözéssel a kísérletet. De míg a Páris alatti községek a csatornavíznek a Szajnába való bebocsátása ellen tiltakoztak, addig a Gennevilliers körüli helységek az öntözés ellen emelték föl szavukat. Mindazonáltal az öntözéshez hozzáfogtak. 1869 május 1-töl kezdve naponkint 5—60C0 m

3 vizet vettek ki centrifugális emelőgépekkel a csatornából. E vízmennyiség 2/3~át tisztitó-medenczékbe vezették, 1/

3-át pedig 5—6 h.-on öntözésre használták és 30—40 embernek osztották ki, kik jószántukból jelentkeztek az öntözés végrehajtására. De a mutatkozó siker csakhamar arra ösztönözte a közelben élö parasztokat, hogy a vizet ők maguk kérjék úgy, hogy 1869 végén már nem volt szükség tisztitó-medenczékre és az összes vizet öntözésre használták. Hektáronkint és évenkint 50,000 m

3 vizet öntöztek ki és mintegy 6—8 ezer frank bruttóbevétel mutatkozott. Főleg a főzelék-féléket igen nagy haszonnal termesztették; 1 hekt.-on 70,000 kg. káposzta, 60,000 kg. murokrépa, 150,000 kg. répa termett. Igen jól diszlettek a virágok, egy parfümkereskedö kiváló hasznot húzott a büdös csatornalével való öntözésből ; főként a borsmenta tenyészett igen jól. Ily módon fejlődvén az öntözés, elhatározták, hogy az összes csatornavizet mezőgazdasági czélokra használják. A síkság kiterjedése 200 h. lévén (h.-onkint 50,000 m

3-t számítva) évenkint 100 millió in

3 vizet lehetett fölhasználni. E czélból elkészültek a tervek. De 1870-ben a háború kiütvén, nemcsak a szép terv végrehajtása maradt el, hanem még a meglevő öntözö-berendezéseK is tönkrementek. A háború és az utána következő polgárháború lezajlása után a gennevilliersi mezőket ellepték a parasztok és gazdák s újra megkezdték a kertészkedést. Eleinte az ülepedő medenczékben visszamaradt iszapot, később a Szajnából kikotort csatornavize lerakódásokat, melyeket hajók szállítottak a gennevilliersi partokhoz, használták trágyául s kutakból nyerték az öntöző-vizet hozzá. E közben hozzáláttak, hogy az öntöző-müveket újra és pedig szélesebb alapon berendezzék. A Saint-Denis gyűjtőcsatorna vizét minden emelőgép nélkül saját esése mellett lehetett átvezetni az újonnan épült Saint-Ouen hidon át Gennevilliershez ; e vezeték naponkint 30—40.000 m

3 szennyes vizet szállít. Glichy felöl pedig 2'1 m. átmérőjű falazott cső a nagy gyüjtöcsö levezetője s vezet az emelőgépekhez, honnan