Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.324 Az elökikötö fenekének lemélyítését is ilyen mozgatható keszonnal tervezték, de ez eljárás költséges volta miatt vele fölhagytak s ezért az összehajló mólók végeit zárógáttal kötötték össze s az így elkerített helyen szivattyúzás mellett mélyítették le a feneket. Ezt a zárógátat is légnyomásosan alapozták. Az alapozásnál használt kesszon 22 m. hosszú, 10 m. széles és 3'8 m. magas. Vízszintes piafond két részre osztja ; az alsó rész a munkakamra, a felső vízhatlan, egyensúlyi kamra, mely szükség szerint vízzel, vagy levegővel tölthető meg, ha a keszont sülyeszteni, vagy úsztatni akarták. 4, légzsilippel ellátott kürtő hatol íöl a munkakamrából, melyek közül kettő Г05 m. átmérőjű az anyagok ki- és behordására, kettő 0'7 m. átmérőjű a munkások le- és följövetelére szolgált. A fönt elhelyezett szolgálati híd és a keszon alja közt 11 m. magassági különbözet volt. A keszont emelő csavarok száma 24 volt ; ezeket a szerkezeteket faemeltyükkel mozgatták. A keszon súlyosabbá tételére 260 t.-nyi falazatot raktak a tetejére s ezenkívül még súlyesztéskor 230 t. mozgó súlvlval terhelték. A keszon súlya (a mozgó terhelésen kívül) 406 t. tett ki. Szerzők közlik a különböző tengerállások mellett a keszonra gyakorolt fölhajtó és lefelé hajtó nyomások nagyságát. A szél, az áramlatok és hullámok oldalnyomása ellen fölül terheléssel és a fal és keszon közé helyezett oldalékekkel védekeztek. Ha a tenger nagyon viharos volt, úgy a munkát megszüntették, a munkakamrát vízzel töltötték meg és a terhelést fokozták. A két-két alaptömb közötti 3 m.-es közöket átboltozták, a közök elejét és hátulját vastáblákkal elzárták, a boltozaton át kürtöt készítettek, melyet fönt légzsilippel láttak el s ily módon aztán légnyomásos úton falazhatták ki az üreget s létesíthettek a tömbök közt szilárd kapcsolatot. A vastáblák elhelyezése úgy történt, hogy mindkét oldalon leeresztették az egy darabban szögecselt erös táblákat s aztán apály idején csavaros vasrudak segítségével egymáshoz kapcsolták őket az üregen keresztül. Ily módon a táblák szorosan nekifeküdtek a kőtömböknek s aztán a hézagokat tömték ki, majd a sűrített levegő benyomásával a tábláknak az apály nívója alá esö részeit is összefogták csavaros rudakkal. Mihelyt a falazás megtörtént a táblák közt, a táblákat eltávolítják és új falazáshoz használják. A két mólóhoz és a kettőjüket összekapcsoló zárógáthoz 24 alaptömböt készítettek. A déli, 316 in. hosszú mólóban 15, az északi 108 m. hosszú mólóban 5, a 89 m. hosszú zárógátban 5 tömb készült. Egy-egy tömb elkészítése átlag 32

1/

3 munkanapot vett igénybe, az elkészítés telj es tartama a szünetekkel együtt átlag 96 napot tett ki. Ez idö alatt átlag 165-415—231-222 m

3 anyagot emeltek ki és 573-143—891-811 m

3 falazatot raktak le tömbönkint. A munkálat alatt 1885. márcz. 6-án hatalmas orkán okozott nagy szerencsétlenséget. A vihar kitörésekor a munkálatot a keszonban megszüntették és a munkásokat a szabadba zsilipelték. Azonban a sötétség, a nagy szél és hullámzás miatt az emberek nem mertek a gyönge állás-hidon a partra menni s a légzsilipekben húzták meg magukat, számszerint 22-en. Erös hullámcsapások tönkre tették az összekötő hidat, eltörték a légzsilipeket tartó kürtöket s a 22 ember odaveszett. Szükséges, hogy vihar alkalmával a munkálatokat idejekorán megszüntessék s a munkahelyet a parttal biztos híddal kapcsolják össze.