Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

22 A Himalajával párhuzamosan délről elöhegységek vonulnak, melyek közül a Siwalik a Jumna és Ganges között mintegy 74 km. hosszú, s mintegy 950 m. magas. E hegység tercier-korú s kavics-, homok- és agyagrakományból áll. A Siwalik lábánál bőséges források jelentkeznek, melyekből részint mocsarak, részint rövid, a homokban eltűnő patakok létesülnek. E forrásoshelyektöl délre aztán teljesen száraz zóna következik, hol csak igen nagy mélységben található föl a víz. Odább délre a Jumna és Ganges közt alacsony fennsík húzódik, melynek Doab a neve. E fennsíkon számos vízér ered, melyek részint a Jumnába. részint a Gangesbe viszik hozományukat. A két folyó vízválasztója mindazonáltal élesen határolt. A fennsíkba mélyen beágyazva folyik a Ganges és Jumna; mindkettőnek széles, 15 km.-tol 21 km.-ig változó medenczéje van. Mind a Ganges, mind a Jumna áttörik a Himalaját s aztán a Siwalik-hegységet, s csak azután érnek ki a síkságra ; ez utóbbi áttörésnél a Gangesnek 227 m

3, a Jumnának 114 m

3 az átlagos vízhozománya kisvíz idején; nagy szárazságkor valamivel kevesebb a hozomány. A Himalaja és a síkság közt erős bukásokon és lapos helyeken folyik a két víz. A Siwalik hegytől 20—26 km.-nyire szűnik meg a mederben a kavics. Kisvízkor a két folyó vize kristálytiszta s fenekük látható; ilyenkor csak a Himalaja örökhava táplálja őket. A hóolvadás áradásban tartja a két folyót márcziustól a délnyugati musszon-szelek megérkeztéig, melyek júniustól szeptemberig adnak sok esőt. Ilyenkor majdnem folytonosan esik s a csapadék nagysága néhol óriási (1. az «Annales» 1869. évi folyamát). Június 20-ika körül van az első árvíz, majd július, gyakran augusztus és szeptember hónapokban is jön újabb árhullám. Ekkor megcsendesedik a két folyó s novembertől márcziusig csak ritkán van eső, mely rövid ideig tartó, kis árhullámokat okoz. E hirtelen téli esők azonban a torrenseket, melyek a föfolyókba szakadnak, gyorsan megduzzasztják s néha igen sok kárt okoznak. A Ganges és Jumna esése azon a helyen, hol belőlük a csatornák kiágaznak, 3"03—5'68 m. km.-kint, s a vízjáték a fennsík közepe táján is csak mintegy 4 m.-t tesz ki ; a két folyónak Allahabadnál való egyesülésénél majdnem 13 m.-t ér el a vízjáték. A fööntözöcsatornák vonalozásánál azt a szabályt tartották szem előtt, hogy mindig a vízválasztó-vonalban vezessék őket. A Jumna az öntözöcsatornák vízkivétele alatt kisvíz idején néha jó darabon szárazon marad. De lejebb a kavicsok közül újra elötör a víz és a folyó csakhamar hajózhatóvá válik. A Jumná-ból két fööntözö csatorna ágazik ki: az egyik jobbra, másik balra. A Siwalikról lezuhanó torrensek a csatorna vonalozásában és megépítésében sok nehézséget okoztak. Ott

; ahol a főcsatornák a Jumnából kiágaznak, a folyónak erős esése van, s nagy kavicsokat görget ; a vízkivételnél a terelőmű sarkantyúkból létesült, melyek igen jól vezetik a vizet a csatornákba. Itt tehát nincs rendszeres duzzasztó gát, hanem a kavicsok rendezésével időleges gátakat létesítenek. Cotton tanácsára megpróbáltak állandó gátat is építeni, de nem sikerült s ezért Proby a régi vízkivételi mód mellett nyilatkozott. A baloldali, u. n. Doab-csatornának a torrensekkel való kereszteződésénél különleges szerkezetű gátak és zsilipek vannak. E csatorna esése általában a terep esésével egyezik meg ; ott azonban, hol erös esések, gyors folyás lett volna, ott inkább bukásokat létesítettek benne. Az ily bukások czölöpökböl és közéjük fogott kövekből készültek. A csatorna felső 45Ю60 km szakaszán 56-84 m., középső 151'275 km- hosszú szakaszán 57'58 m. s végül alsó 17'702 km. hosszú szakaszán 13'91 m. az esés. A csatorna keresztmetszete a legszélesebb részén a fenéken 9*14 m., a töltései között 2652 m.