Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

20 éri el a tengert. A szabályozó munkálatok után a Godavari hosszú darabon, a Dékán közepéig hajózhatóvá vált;- egyes mellékfolyóin is van hajózás. A Ghat-hegységi áttörés fölött a Dékán fennsíkon 5—9 km. széles ártere van a folyónak ; kiöntéskor igen termékeny fekete iszap marad hátra. A Godavari sokkal termékenyebb hordalékú, mint a Cavéry, mert jó talajminöségú hegyekből ered, csekély esésű és c<ak a finom agyagos részeket viszi magával. A Godavari deltája a folyó kettéágazásánál kezdődik ; itt a meder szélessége 1-5 km.-töl 5 km.-ig változik. A delta igen termékeny s mindenféle kulturára alkalmas. Kiterjedése mintegy 7.680 km

2. A folyó júliustól októberig, míg a rizsöntözéshez a víz szükséges, magas vízállású s belőle 19.424 km

2 terület volna öntözhető. így tehát a Godavari sokkal több vizet szállít, mint amennyi az öntözésre szükséges. Egyébiránt a folyó sohasem szárad ki. A polawarumi szorulatnál árvize 24*384 m. magas, feneke pedig 11/58 m. a tavaszi éjnapegyenlöség dagálya fölött és vízjátéka 1Г58 m. Esése 28 cm.-töl 19 cm.-ig változik km.-enkint a szorulattól a tengerig. A delta keresztmetszete domború ; a folyó partjai 2'13—5'49 m.-rel magasabbak, mint a delta oly részei, melyek a folyótól 12— 4 0 km -nyire esnek. Ez elrendezés igen kedvező az öntözésre. A delta legmagasabb pontja 9 m.-re van a tenger színe fölött és így a folyóba épített duzzasztónak csak legföljebb 0'6—0 9 m.-nyivel kellett magasabb koronát adni. A partok* átlag 0"61 m.-rel alacsonyabbak a legnagyobb árvíznél, de a delta területe átlag sokkal mélyebb és így nem kellett nagyon magas duzzasztást csinálni a folyóban, hogy a területet öntözni lehessen. A duzzasztómű helye a folyó kettéágazásánál volt legczélszerübben megállapítható. Itt a két szigettel együtt 6000 m. széles a Godavari s a gát 4 részben épült. A gátban a hajózás számára zsilipek, az öntözés czéljaira vízkivételezö mü. a homok leeresztésére pedig fenékáteresztök létesültek. A gát, melyre nézve 3 tervet is dolgoztak ki, széles köhányásból készült, mely felül faragott kövei burkolt. Azonban a burkolat nem kötött jól a köhányáshoz és ezért a köhányásra vastag falazatot — melynek teteje faragott kö — tettek. A gát koronájára vasgerendákat helyeztek egymástól 2-44 m. távolságban s velők középvíznél a duzzasztást növelni lehet. A gát felső és alsó része kutakra alapozott. Az építésnél sok nehézség állott elő ; minduntalan kimosások, fenékszaggatások történtek, melyek a gát egyes részeinek bedülését idéztek elö. A kész gátat is többször megtámadta a víz, alóla a homokot kimosván. A gáttal együtt a vízvezetö csatornák is elkészültek. A Godavari két torkolati ága 3 részre osztja a deltát : a bal, a két ág közötti és a jobb részre ; mindenik részt külön csatorna-rendszer látja el vízzel. A jobb és bal részen régen is voltak öntözöcsatornák, a középső részen nem voltak. Az újabb munkálatok legelőször is a régi csatornák táplálását s aztán új csatornák létesítését czélozták. Ez új csatornák egyszersmind, a hol a viszonyok megengedik, a hajózás czéljaira is szolgálnak. E czélból bukógátakkal hajózó bögékre van a csatornák egy része osztva. Hajózó csatorna köti össze a Godavari-t a Kistnah folyóval is. A műtárgyak közül nevezetes a Gunnarum aquadukt, mely a Godavari egyik mellékágán vezet át 685"64 m. hosszúságban. Ezenkívül számos duzzasztó mü, zsilip és kamrazsilip létesült a csatornákon. A Godavari-delta 48,600 h.-nyi öntözhető területének mintegy kétharmada öntözött. A föld értéke az öntöző csatornákkal megkétszereződött, az árúk forgalma 1:30 arányban, a személyforgalom 1:7 arányban, a kivitel 1:12 arányban megnövekedett. A csatornák és az öntözés továbbterjesztésével a közvagyonosodás még további emelkedése várható.