Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.137 Főként fenyüt terem a vidék. 1876-ban 453,888 t. fát szállítottak ki innen vasúton. Sok bányafát és tűzifát szállítanak. És évről-évre növekedik a forgalma. Azonkívül papíranyagot is készítenek a fenyüfából. Alkalmazzák telegráfoszlopoknak is s e czélból a Boucherie-féle eljárással rézszulfáttal telítik. A fenyün kívül a Landeoknak egy kis részét tölgygyei vetették be. Ez is igen szép erdőség s talán még több eredménnyel biztat, mint a fenyü. Az erdőgazdaságon kívül a községek mellett mintegy 2200 h.-on más kulturák is fejlődtek. A rossz talajon azonban csak folytonos trágyázással boldogulnak. A népesség és állattenyésztés fokozatos fejlődésével a mezőgazdaság is lendületet fog venni. A munkálatok közül a tengerparti tavak lecsapolása érdemel külön figyelmet. Ugyanis a homokdűnék lábainál a szárazföld felé eső részen nagy tavak terülnek el, melyek igen egészségtelenné teszik a vidéket. E tavak lecsapolására készültek a fentebb említett nagy csatornák s azonkívül egy nagy zsilip, mely a felső tavak vízszinét szabályozza. A Hourtin Arcachon tócsoport lecsapolási költsége 474.445'70 frankba került s a kiszárított terület 7797 h.-t tesz ki ; a talaj értékemelkedése pedig 1,136,604 frk. A mezőgazdasági hasznon kivül igen tetemes közegészségügyi és erkölcsi haszon is eredt a munkálatokból. A lázbetegségek annyira meggyérültek, hogy 1865-ben az orvosok azt jelenthették, hogy az azelőtt oly egészségtelen vidéken nincs több betegség, mint a legkedvezőbb tengerpartokon. A születéseket száma megnövekedett s a halálozásoké megfogyott. A grafikon, mely a születések és halálozásokat mutatja, 1856-tól 1870-ig igen jól föltünteti e szabályt. 1870/7 l-ben a háború folytán megnövekedik a halálozások és megfogy a születések száma ; 1872-töl kezdve aztán ismét a rendes, egészséges állapot tér vissza. Azonkívül megnövekedett az élet átlagos tartama. A szervesrothadást elősegítő mocsarak kiszáradtak, a levegőt a fenyőerdő kipárolgásai s az egészséges tengeri szél tisztítják úgy, hogy a Lande-ok a legegészségesebb vidékké lettek. A közvagyonosodás emelkedett, s az adók összege megkétszereződött. Azonkívül a lakások, melyek addig fából, szalmából készültek, jobb anyagból, czélszerübb és egészségesebb berendezéssel létesültek. Mindenütt iskolákat és templomokat építettek. Hogy azonban a megteremtett kedvező helyzet tovább is megmaradjon, sőt fejlődjék is, több teendő van még hátra. Ezek: 1. A 2196-882 km. hosszú csatornahálózat fönntartása. A csatornákat a víziszolgálat megbízottja évenkint bejárja s kijelöli azokat a szakaszokat, melyek tisztogatásra kerülnek. A lakosok rendesen legnagyobb készséggel látnak ilyenkor a tisztogató munkához. 2. A favetések fönntartása. Ez sokkal nehezebb föladat, mert a tüz pusztítja az erdőket, 1865-től 1870-ig 10,000 h. erdő égett le mintegy 10 millió jövendőbeli értékkel. Ezért az erdei tüzek keletkezésének és terjedésének meggátlására külön törvényes intézkedések szüksége forog fönn. 3. A dünék megkötése s így tovaterjedésüknek meggátlása. Ugyanis a homokszemek a tengerparti széltől vitetve mindinkább előrehaladnak, elborítják a mezőket, városokat. 1780-ban Brémontier fásítással kezdte megkötni őket úgy, hogy jelenleg 85,000 h. düne van befásítva. Azonban ezzel a munkálat még nincs bevégezve; a tenger újabb homokot és dünét termel s így a legközelebbi feladat az új dünék létesülésének meggátlása. Az eredményt e tekintetben úgy érték el, hogy a parton a tenger felé meredek dünét létesítettek mesterségesen. A dünék alakja rendesen olyan, hogy a tenger íelé lapos; ez enyhe hajlású síkon a homokszemek fölszaladnak s aztán a másik meredek oldalon