Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.132 Az alagút elkeszítéséhez 40 kutat fúrtak, melyek közül némelyik 122 m. mély volt s falazattal burkolt. E függőleges kutakon kívül ferde kutakat is készítettek az anyag kihordására s az emberek ki- és bejövetelére. E kutak és ferde kutak összes hossza körülbelül kétszer akkora, mint az alagút hossza. A kivágott anyagot vedrekkel és emelörudakkal szállították föl a föld alól. Azonban e nagyszabású műveletnek több hibája volt. Az alagút keresztmetszete 4—13 5 m

2 közt változott s a fenekének több helyütt ellenesése volt. E hibákat a rómaiak is ismerték. A csatorna, melyet fényes és vérengző játékok közt nyitottak meg, úgy-ahogy megfelelt hivatásának s a tó 7000 h. terjedelemre szorult össze. Később az alagút s a kutak sok része bedűlt s a kifolyást eltömte. A tó lecsapolásának eszméje a XIII., XV. és XVII. századokban kisértett újra, de csak 1816-ban gondoltak komolyan reá, mikor a régi alagútat kitisztították, mely azonban csakhamar megint bedűlt. Az 50-es években végre Torlonia herczeg állott a munkálat élére, ki Montricher mérnökkel készíttetett tervet. A munka 1854-től 1876-ig tartott s a költségeket Torlonia fedezte. A munkálat két részből állott: a földalatti főcsatornából és a tavat lecsapoló árokhálózatból. Az új földalatti csatorna, mely a réginek az irányát követi, 6,301-48 m. hosszú. Küszöbe a kezdeténél 6-26 m.-rel mélyebb a tó legmélyebb pontjánál. Esése 0-001 m. méterenkint. Keresztmetszete patkó formájú, szélessége 4 m., magassága 5'76, területe 19-609 m

2, emésztése l°/

0

0 eséssel 50 m

3. Ily nagyság elegendő, hogy legnagyobb esőzéskor is levezesse a tó vizét. Ott, ahol a földalatti csatorna kemény sziklában megy, nincs falazva; 3412-48 m. hosszúságban azonban az agyagrétegben falazott. A vízkivételi mü falazott nyilt csatorna, melynek végén a föld alatti rész kezdeténél, erős vastáblákkal elzárható zsilip van. A munkálat kivitelekor a vízkivétel fejénél védelmi munkálatokat létesítettek, amennyiben 1500 m. töltést s ennek háta mögött egy másikat húztak, melyek a tó vizének a csatornába jutását meggátolták. Az anyag kihordásánál a régi kutakat és ferde lejárókat használták föl. Sok nehézséggel járt a beomlott helyeken a a csatorna elkészítése. A vizet 1862. augusztus 9-én engedték be először ; a tó vizének teljes levezetése csak 1875. júniusában állott elő. A tó leeresztése szünetekkel történt. Magában a tóban a következő munkálatokat hajtották végre : készítettek főgyűjtőt, lecsapoló árokhálózatot, körültöltésezett rezervoárt, a torrenseket levezető árkokat és közlekedő utakat. A rezervoár a tó középső, legmélyebb helyét foglalja el, 2200 h. terjedelmű és 21,413.000 m

3-t tud tározni 21 m. mélység mellett. A töltések segítségével a víz 1'5 m.-rel még magasabbra emelhető, vagyis a rezervoár teljes befogadó képessége 55 millió m

s. E rezervoár arra szolgál, hogy a nagy felhőszakadások vizét, melynek 50 m

3-nál nagyobbak mperczenkint, benne tározni lehessen. A torrenseket levezető árkok öntöző czélokra is szolgálhatnak. A kiszárított tó 15.775 h.-nyi területéből 14.175 h. Torlonia birtoka, 1.600 h. a községeké és a birtokosoké. E területen összesen 100.081 m. csatorna, 648.800 m. árok, 210.409 m. út létesült. A munkálat összesen 43,137.209 frankba került, vagyis h.-onkint 3043 frkba. Ez ár eléggé kedvezőtlen. S éppen ezért nagy elismerés illeti meg Torlonia herczeget, hogy ez áldozatot a közegészség és közgazdaság érdekében, minden segítség nélkül, saját vagyonából meghozta.