Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.133 7. Szemle. (Chronique.) a) A Mississippi déli bejárójának megjavítása. (Lásd az „Annales" 1875. évi folyamát). A javítást a víznek összeszorítása útján érték el. b) A Gabesi földszoros és a Szahara keleti szöglete. (Lásd az „Annales" 1876. évi folyamát.) Miként Fuchs írja, a Szaharának ez a mély része a történelmi időben sohasem volt a Földközi tenger része, hanem önálló, sós mocsár, illetőleg tó volt. A Gabesi földszoros, mely a tavakat a tengertől elválasztja, mész- és homokkődombokból áll, melyek az eocén-korszakban rakódtak le. E dombvonulat még a tavak idejében megvolt s nagy esőzések idején a tavak vize e gáton át a tengerbe bukott át. Ujabb időben a gát mintegy 15 m.-t emelkedhetett. A nedves időszak eltűntével a tavak vízmennyisége megkisebbedett és helyüket száraz sivatag váltotta fel. E tavaknak a tengerrel való összekötése lehetséges volna a földszoros átvágásával. Ez átvágásnak legalább 100 m. szélesnek és 10 m. vízmélységűnek kellene lennie, hogy — tekintve a nagy elpárolgást — elegendő víz jusson a sivatagra. Az anyagmozgósitás (legtöbbnyire szikla) 50 millió m

3-t tenne ki s a költségek 300 millió frankra rúgnának. A víz bevezetésének hatását nem lehet előre kellőleg mérlegelni. A klima megváltoznék s talán buja vegetáció keletkeznék a sivatagban. De a lapos részek mocsarakká változnának s egészségtelen is lenne a vidék. 8. Szemle. (Chronique.) A Duna és az Aach vize. A Duna medre a Bodeni tóba ömlő Aach folyó eredetétől csak 14 km.-re van, és 150 m.-rel magasabban fekszik, mint emez. A Duna itt repedezett sziklák közt folyik, a talaj igen átbocsátó és így nem valószínűtlen az a föltevés, hogy az Aach a Duna vizéből táplálkozik. A Duna menti iparvállalatok a nyílásokat el akarták tömni, hogy több vizet nyerjenek, ez ellen azonban az Aach menti gyárosok tiltakoztak. Hogy a víz eltűnésének jelensége nyilvánvalóvá legyen Ten Brink azt javasolta, hogy a Duna vizét fluorescinnel fessék be és észleljék, vájjon a festék mutatkozik-e az Aach vizében. 1877. október 9-én ezért 50 1. fluorescin oldatot öntöttek a Dunába és október 12-én csakugyan észlelték a tluorescin jelenlétét az Aach vizében. í). Lille-kerület vízzel való ellátása. (Mémoire sur l'alimentation en eau des agglomérations d'arrondissement de Lille.) írta : Menche de Loisne. A gyári városoknak ivóvízzel való ellátása Lille-kerületben igen nehéz volt, mert a folyók gyári vizekkel megfertözöttek. Roubaix-Tourcoingban 820, Lilieben 430 gyár van, ott összesen 12.000, emitt 10.000 lóerejü gőzgépek működnek. A víz beszerzése czéljából kiterjedt tanúlmányokat ejtettek meg. Lille környékén, mely nagy köszénmedencze, a kutak és feltárások a talajvíznek 7 nívóját mutatták meg. E talajvizek kínálkoztak czélszerüen vízforrásul. Lille város részére pl. a geologiai rétegzések vonulatának fúrások útján történt meghatározásával kikeresték azt a helyet, hol a bő talajvíz nivója a fölszinhez legközelebb esik; e víznivó a felső kréta-alakulatok között volt. A 4 m. átmérőjű kutat e rétegig a Kind és Chaudron módszere szerint sülyesztették be; a 38 m. mélységig érő, vashengerrel burkolt kút 120.000 frankba került. A kút vízszolgálmánya 5—6000 m

3-re tehető.