Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.131 dalomban hozzákezdettek. Danzigban Balduin Latham 800 h. tengerparti diinét vett öntözés alá csatornavízzel. 5. Belgiumban egyedül Brüsszel tanulmányozza az öntözés kérdését. 6. Olaszországban nem igen utánozzák Milánó példáját, hol a csatornavízzel marcitákat öntöznek ; csak Firenze tett ebben az irányban előbb 3, majd 8, s nemsokára 15 h.-on kísérletet. 7. Svájczban eddigelé csak Zürichben dolgoztak ki öntözésre tervet. 8. Ausztriában és Magyarországon Bécs és Budapest a Dunába önti szennyes vizeit; Budapestre nézve Durcind-Claye és Mille dolgoztak ki tervet a soroksári Dunaág mentén elterülő homoksíkság öntözésére. 9. Spanyolországban Madrid öntöz kísérletképpen mintegy 6—7 h. területet. 10. Az Egyesült Államokban Boston dolgozott ki tervet az öntözésre. b) A Saint- Vite-gát vizierejének hasznosítása. írta : Bouzières. A gátnál előálló vízesés elevenerejével kereket mozgattak, mely mozgást aztán drótkötél segítségével Archimédesi csavar mozgatására használtak föl ; e csavarral a Saint-Vite zsilipépítésekor a vizet szivattyúzták. c) A tenger szondázása. Thomson légnyomásos szondázó-készüléket talált föl a tengermélység meghatározására. A készülék függőleges helyzetű kémlöcsö, melybe a Mariotte törvénye szerint hatol be a mélység szerint a tengervíz. Ha a kémlöcsö belseje oly anyaggal bevont, melyet a tengervíz megföst, a kihúzás alkalmával a tengervíz behatolásának mértéke leolvasható s a víznyomás (és vízmélység) hozzá kiszámítható. d) Lánczhajózás az Elbán. Magdeburgtól Friedlandig (1866.), majd egész Hamburgig (1874.) összesen 48—[—158 km. hosszúságban sülyesztett lánczczal való hajózást rendeztek be az Elbán. A befektetett töke összesen 3,774.000 frk. a 13 vontató hajóval együtt. 1869—71-ben a felső Elbán és Saale-n is lefektették a lánczot 320 km. -f- 22 km. hosszúságban. A fölfelé hajózás 5 km., a lefelé hajózás 10 km. sebességgel történik. 4—8 teherhajót vontatnak egyszerre, a kisebb bárkákból 12—30-at. 6. Fncino tó kiszárítása. (Dessèchement du lac Fucino.) írta: Alfred Bur and-Clay е. A Fucino tó Rómától 86 km.-re délre és Nápolytól 155 km.-re északra van. Egy 65.000 hektár terjedelmű medencze fenekét foglalja el s legmélyebb pontja 657 m.-re van a tenger fölött. Alakja elliptikus, vízmélysége 9—22 m. s a víztükör átlag 15,000 h. terjedelmű. A víznek sehova sincs lefolyása a tóból, melyet minden oldalról magaslatok vesznek körül. Nedves időjáráskor a tó vize kiterjed, szárazságkor pedig a tófenék nagyrésze müvelés alatt áll. Az évi csapadék átlaga 0-7634 m. A tó legmagasabb vízszine 1816-ban állott elő, midőn a vízmélység 21-838 m. volt; 1835-ben a víz leszállott és a mélység csak 9-407 m. lett; 1861-ben 18*6 m. volt a mélység. A tó lecsapolását már J. Cézár tervezte, de a munkálathoz Claudius császár fogott hozzá. 11 évig tartott a munka 30.000 emberrel. A terv az volt, hogy a Salviano hegyet keresztülvágják alagúttal s a tó vizét a Liri folyóba vezetik. A munkát végre is hajtották, de a csatorna feneke 1*2 m.-rel magasabb lévén a tó fenekénél, teljes kiszáradás nem állott elő. Az alagút keresztmetszete 3 m. magas és 1-8 m. széles, fönt félkör boltozattal ellátott nyilás volt, melynek területe 5-05 m

2. 9*