Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.126 25. Szemle. (Chronique.) a) Fakonzerválás. A kreozot forráspontja 300° s ezért nem lehet gözalakban nyomni be a fába. John Blythe tehát a vízgőzt telíti kreozottal s ezt nyomja be a fa sejtjeibe. Az eredmény igen jónak bizonyult. a) A források vízhozományának növelése. Néha a források vízhozományát szifon segítségével lehet megnövelni. A körülfoglalt forrásba szifont vezetünk be s ekkor a hosszabb szár szívó hatása alatt több vizet vezethetünk el a forrásból, mint amennyit szabad kiömlés mellett ad. Amélie-les-Bains egyik forrásának vízhozományát Chefdebien ily módon 18-szorosára megnövelte anélkül, hogy a vízmennyiségben évek során át változás állott volna be. c) London vízvezetéke. 1874-ben Londonban 511.000 ház, vagyis 3,655.000 lakos használta a vízvezetéket. A napi fogyasztás 526.612 m

3-re rúgott, vagyis fejenkint 144-96 l.-re. E vizet 8 társulat szolgáltatta ; a vezetékbe befektetett töke 281,218.500 frk, melynek évi hozama 6-3%. 1877-ben 533.000 ház, 3,796.000 lakos 600.225 m

3 vizet használt; a fejenkénti vízfogyasztás 158—55 1. volt. A víz minősége azonban nem a legkitűnőbb, mert bár igaz, hogy a vízkivételi müvek a Themzén oly fönt vannak, hova már a dagály nem hat vissza s az egyes társulatok még külön megszűrik a vizet : ivásra még sem igen lehet használni. Elégtelen a vízvezeték a tűzoltás szempontjából is, amennyiben nem lehet vele elég magas és bő vízsugarat előidézni. E két szempontból London vízvezetéke nem tökéletes és még kiegészítésre szorul. 20. Reims csatornavizeinek megtisztítása. (Rapport de la commission chargée par M. le Ministre des travaux publics de donner son avis sur un nouveau procédé pour l'épuration des eaux a'égout de la ville de Reims) írták : Lefébure de Fourcy és L. Durand- Claye. A közmunka-miniszter bizottságot küldött ki Reims csatornavizei megtisztításának tanulmányozása czéljából. A bizottság jelentésében előadja általánosságban a tisztító módokat: l. a dekantácziót, midőn medenczékben ülepítik meg a csatornavizet; 2. a filtrácziót, midőn a csatornavizet homok, kavics stb. anyagokon szűrik meg; 3. a kémiai tisztítást, midőn az oldott és lebegő szerves anyagok legnagyobb részét a kémiai szerek kicsapják és leülepítik s végül 4. a talaj felszínén öntözéssel való tisztítást. E módszerek közül csakis a legutóbbi tökéletes s nemcsak ártalmatlan az egészségre, hanem kiváló agrikulturális haszonnal is kapcsolatos. Reims városának csatornavizei ez ideig dekantálás után jutottak a kis Vesle folyóba, melynek vizét a csatornalé nagyban megfertőztette. A város balparti részén nem is voltak födött csatornák s csak a kiépült jobbparti részen volt rendszeres, falazott csatornaháló. A város naponkint 30,000 m

3 szennyeslevet öntött a Vesle-be, melynek mperczenkínti átlagos vízhozománya 2-45 m

3, vagyis csak 7-szerte több, mint a csatornáké. A megépített ülepítö-medenczékkel csak növelték a bajt. A medenczék állandó rothadás és fermentáczió fészkei lettek s a mellett a folyó sem tisztult meg lényegesen. Az állapot így tarthatatlanná vált s már 1868-ban fáradoztak a helyzet megjavításán, de a háború a kísérletezésnek véget vetett. Az egyedüli helyes és tökéletes megoldásul a talaj öntözése kínálkozott. A Vesle völgy oldalai igen átbocsátó kréta-