Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.125 illatos kipárolgása is lázellenes. A délvidék lecsapoló, töltésezö és kolmatáló munkálatainál megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az eucalyptus. Igen kitűnően alkalmas e fa tengerparti diinék megkötésére, mert a laza, homokos földben talán legjobban díszlik. Azonban a nagyon sós levegőt nem szereti s ezért közvetetlen a partok mellé nem kell ültetni. Vannak azonban különleges eucalyptus-fajok, melyek a sós levegőt is igen jól kibírják. Végül tengeri építményekre is kitünö, mert a furó-puhányok nem támadják meg. Megbecsülhetetlen ezért a hajótest építésénél is. Az Eucalyptus globuluson kívül, mely Európában legelterjedtebb, még számos eucalyptus-faj ismeretes. 23. Szemle. (Chronique.) a) Turin vízvezetéke. Turin vízvezetéke 1859-ben készült el teljesen. A vizet a Sangone-völgy forrásai szolgáltatják mintegy 16.000 m

3-nyi mennyiségben. A víz kitünö minősége annyira növelte a fogyasztást, hogy új víz forrásokról kellett gondoskodni. 1867-óta új vízgyűjtő gallériákat létesítettek, melyek a vízszolgáltatást 100 literrel emelték mperczenkint. b) A Genfi tó vízének szabályozása. A czél, melyet Pestalozzi és Legier maguk elé tűztek, az, hogy a Genfi tó vízjátékát csökkentsék s a tó vizét lehetőleg a középviz nívóján tartsák. E czélból fölvételeket tettek. A tó 577-86 km

2 területű ; l cm. vízemelkedésnek 5.778,600 m

3 tározott víz felel meg; ezenfelül megmérték a Rhône vízszállítmányát és nyilvántartották a tó vízszin-emelkedését limnográffal. E tanúlmányok segítségével meg lehet határozni utólagosan, hogy minő vízeresztéseket kellett volna tenni a Rhöneon napról-napra, hogy a tó vize állandó nivón maradjon. De persze előlegesen nehéz volna a zsilipkezelést megszabni, mert a tóba befolyó víz mennyisége előre nem ismeretes. c) Víznyomásos rezetékek. Manchesterben (Egyesült Államok) 15 m. víznyomás, Я m

3 vízszállítás és 2 m. belső átmérő mellett facsöveket használtak a vezeték czéljaira. E facsövek 0'1 m. vastag, 4 m. hosszú dongákból készültek, melyeket vaskarikák tartottak össze. A vezeték sokkal olcsóbb lett, mint ha falazásból, öntöttvasból, vagy hengerelt vasból állították volna elő. 24. A vízuyomást tartó falakról. (Mémoire sur la stabilité des murs qui supportent une poussée d'eau.) írta : Pelletreau. Ez alkalommal Pelletreau (1. még az 1876. és 1877. évi folyamokat) a vízszinefölé érő és a víz színe alatt maradó, sziklára alapozott falak szilárdsági számításait adja elő. Vizsgálat alá veszi mindenekelőtt, hogy minő befolyással van a korona megmagasbítása és a szélesbítése a fal-alakra. E czélból előbb a korona szélességét próbálja változtatni 0-tól »-ig, de a koronamagasságot a víz színében tartja. Majd N vizsgálja a fal-alakot, ha a korona magasságát 0-tól — magasságig változtatja, hol N a megengedhető falnyomás és D a falazat fajsúlya. A lehozott eredményeket aztán példán mutatja be, midőn arról van szó, hogy a duzzasztógát fölött viaduktot kell vezetni. Végül a bukógátak szilárdságát tárgyalja.