Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

81 1842 -ig mintegy 80,000 hektárt hódítottak el a hollandusok a tengertől a kultura részére és így Hollandia szárazföldi területét mintegy 1/

7 részszel növelték. A harlemi tó mintegy 3700 hektár kiterjedésű volt a XVI-ik században, mig 1839-ig 18,000 hektár nagyságúvá nőtt. A tó mélysége 4 m. volt és így a tóból levezetendő vízmennyiség 72 4-,

ООО,

000 köbmétert tett ki. A tó körül két párhuzamos töltést készítettek, melyek csatornát fognak közre. E csatorna 45 m. széles, 2 m. mély és 50 km. hosszú és a tó vizének levezetésére szolgál. A csatorna elkészültével 6 gőzgép, egyenkint 200 lóerővel szivattyúzta a tó vizét a csatornába, mely aztán a vizet a tengerbe vezette. A víz leszivattyúzása 14 hónapig tartott. A szárazra bukkant tófenéket még a mívelésre alkalmassá kellett tenni. A töltések megakadályozták a külsövizek behatolását; a belsövizeket, vagyis a területre hullott csapadékvizet aztán a gépek emelik ki. A lecsapolás költségét az állam fedezte. Hollandia talajának felső rétege 0*4 m. vastagságban iszap, mely termékeny; ez alatt 3—4 m. vastag turfa következik, mely alatt agyagréteg található. Ez agyagon igen gazdag tenyészet fejlődhetik. E 3—4 méter mélység épen a tó-fenéknek felel meg és így a víz lecsapolásával igen bőven termő talajt nyertek. 2. Merkes értekezése. Merkés részletes leírását adja a harlemi tó történetének és felsorolja azokat a terveket, melyeket a tó lecsapolására készítettek. A lecsapolás tervezetének részletesebb ismertetése. A körcsatorna, mely a tó vizének levezetésére szolgál, egyszersmind hajózó-csatorna is. A tó kiszárítására gőzgépek alkalmazása elönyösebbnek mutatkozott, mint a szélmalmoké. A gőzgépek szivattyúkat hajtanak. 9. A hollandiai lecsapolásokról és különösen a Zuid-Plas lecsapolásáről. (Mémoire sur les desséchements exécutés en Hollande et sur celui du Zuid-Plas en particulier.) Kock bá?ó hollandiai miniszter rendeletére készült tanulmány. Hollandiában nincsenek igazi mocsarak. A tavak nem mocsár jellegűek s rendesen csatornák közvetítésével élővízzel vannak kapcsolatban. E tavak kétféle eredetűek ; vagy a természet alkotta őket s a víz mozgása aztán lassanként megnagyobbította, vagy a turfa-réteg kiaknázása folytán mesterségesen készültek. A turfát ugyanis tüzelöszerül használják e fátlan országban. E tavak kiszárítását a XVII-ik században kezdték meg. Az általános mód a lecsapolásra az, hogy a tavat töltések közé fogott csatornával veszik körül, mely a tó vízének befogadására és elvezetésére s azonkívül még hajózásra is szolgál. Egyik ilyen kiszárított tó a Zuid-Plas, mely 4600 hektár kiterjedésű. A körtöltés igen nagy fontosságú és készítése gonddal történik. A töltés lábait fasinamüvekböl szokták csinálni. Ha a töltés és árok megvan, akkor a tó vizének kiemeléséhez fognak. Kiemelésre szél- és gőzerőt használnak. Egy szélmalom 4—500 hektárt tud szárazon tartani. A vízemelö gépek rendesen háromfélék: függőleges lapátú kerekek, hajlott lapátú kerekek és Archimedes-féle csavar-emelők. A vertikális lapátú kerekek 1 — 1-05 m.-ig, a hajlott lapátuak 2 m.-ig, a csavarkerék 2-50—3'5 m. magasságra való emelésig felelnek meg jól rendeltetésüknek. Ha a magasság, melyre a vizet fölemelni kell, nagyobb e határ-értékeknél, akkor emeletenkint emelik a vizet. Vízügyi Közlemények XIX. ''