Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•263 15,000 hektár; e terület aránylag kicsiny a kellő vízszolgáltatáshoz. És egyáltalán nagyon nehéz városoknak esövizzel táplálása. Rendesen az ily vízmennyiségek meghatározásánál csak az elpárolgást szokták a mérnökök számításba venni s a talajba való beszivárgást, mi igen lényeges tényező, figyelmen kívül hagyják. Rendesen a lehullott esővíznek Va —

3A—

2A részét szokták mint hasznosíthatót számítani, abból indulva ki, hogy a folyók vízszállitmánya ekkora részét teszi ki az esőnek. De a folyó mindenütt a völgy legmélyebb helyét foglalja el és így magába szedheti a földalatti vizeket. A magas helyeken létesült víztartókban azonban a víz egyrésze láthatatlan földalatti utakon vész el. Ilyformán abból az évenkénti 0500 m. magas esörétegböl csak 3—4 cm., vagyis az esömagasság 1/

1

6 része gyül össze a Versailles fölötti tavakba, melyeknek kiterjedése majdnem 8 millió m

3 s melyek évenkint alig tudnak egyszeres térfogatukra megtelni s évi vízszolgálmányuk átlag 4.300,000 m

3-nél többre nem tehető. Mindazonáltal a tavak kivételes felhőszakadások esetén elégtelenek. A Szajna vidékén megtörtént már, hogy két egymásután következő nap összesen 16 cm. magas esö esett. Ily roppant, rögtönösen jelentkező víz befogadására már a rezervoárok elégtelenek, mert sem a párolgás, sem a beszivárgás nem kisebbíti eléggé ily rövid idő alatt a tározandó vízmennyiséget. E tavak ellen sok felszólalás történt, hogy egészségtelenek és jelentékeny területeket vonnak ki a kultura alól s épen ezért beszüntetendök. Azonban a tavak legtöbbje meredek lejtőjű, a klima nem forró s a mikroorganizmusok fejlődésére nem kedvező. Egyedül a Saint-Quentin-tó az, melynek laposak a partjai s 1 m. vizszin sülyedésnél 50—60 h. terjedelmű földdarab lesz szárazzá; ezért e tavat czélszerü körültöltésezni, meredek lejtövei látni el, mikor aztán 1 h.-ra lehet szorítani a vizböl felbukkanó földdarabot. Azonkivül a tavat fákkal kell körülültetni, mi a miazmák terjedését mekánikailag és kémiai uton is gátolja. A mi a mezőgazdaság szempontját illeti, igaz, hogy a tavak jó darab területet foglalnak el, de az utak, vasutak, csatornák, házak is foglalnak el s e tavak épen oly hasznosak és szükségesek. Az árvizekre nézve e tavaknak nem jelentékeny a befolyásuk, mert üresen tartásuk, vagy telve maradásuk nem az árvizek, hanem a vízszükséglet szempontjából történik. E tavakat fönn kell tartani, ha Versailles vízzel való ellátását teljesen biztosítani akarjuk. Söt ha újabb kerekeket állítanak be Marlynál, még akkor is megvan e tavaknak a maguk rendeltetésük, mert akkor fokozottabb vízfogyasztás lesz. Különben is, amig új vezetéket nem létesítenek, kisvíz idején nem lehet 3 keréknél többet működésben tartani, mert a vezeték l-40 m. sebességre van csak kipróbálva és 1*8 m. sebességet, mi 4 kerék hozományának befogadása esetén származnék, nem birna ki. A negyedik kerék csak nagyvíz idején, vagy valamely más kerék javításakor hozandó mozgásba mindaddig, míg új vezeték nem készül. Azonkivül a tavak fenntartása mellett szól a Páris városával kötött szerződés, melynek értelmében a tavak vizét nyáron a Biévre medrének kitisztítására kell fordítani, időnként tetemes vízmenynyiséget bocsátván oda. A tavaknak végre mezőgazdasági hasznuk is van, amennyiben árkaik nagy vidéket csapolnak le. És így legrosszabb esetben is csak részleges eltüntetésükről lehet szó.