Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

25 A rözsemüvekhez szükséges követ és kavicsot a Rajna medre szolgáltatja. A közönséges rözsemüvek készítésének részletes leírása. A rözsepokróczok készítése, a partokba való bekötése, kövei terhelése és a fenékre sülyesztése. E pokróczok alapmunkálatok egyéb védő, vagy záró müvekhez. Az árvédö töltések távolsága 3.800 m. és 400 m. közt váltakozik. Igen sok helyen a szivárgó víz még nagyobb károkat okoz, mint ha a Rajna szabadon öntené cl a földeket. Néhol lecsapoló árkok vezetik el a szivárgó vizeket. A töltések 3 m. koronaszélességüek; lejtője a víz felöl 1: 2, a száraz felöl 1 : 1

г/

2; tetejének esése -a folyó vízszinének esésével egyenlő; koronája 0-5 m. van a legnagyobb árvíz fölött. A töltés lába mindkét oldalon szabad szegélylyel ellátott. Ha a töltés 2'1 m.-nél magasabb, •akkor padkával készítik. A külső padkák 2 5 т., a belsők l-5 m. koronaszélességüek. Ha a töltés valamely mellékágon megy át, akkor előbb a mellékágat fasinamüvekkel elzárják a rendes víz fölötti 0'5 m. magasságig, majd lejebb a holt vízben új fasina-elzárást létesítnek. A két fasinamü közét kavicscsal töltik ki s erre építik reá a töltést. A fasina-müveket oly távolra kell ennek folytán helyezni, hogy a töltés a két mü közé még elférjen. Nem volna czélszerü, mint régen tették, a töltéseket a fasina-müvekre feltenni, mert a fasina egyenlőtlenül sülyed, a töltés megrepedezik, szétmálik, átázik. A töltést, ha anyaga teljesen földből készül, a vakondokok könnyen átfúrják s ez nagy veszély árvíz idején; míg ha a töltés belsejében kavics-magot készítünk a vakondokok ezt nem fúrják keresztül. Defontaine ezt a módszert ajánlja, bár így a töltés az átázás veszélyének inkább ki van téve. A mederelzárásokat valamely mellékágban rendesen a felső nyílás alatt jókora távolságban czélszerü készíteni, mert közvetetlen a szétágazásnál nehéz ezt létesíteni. Az elzárás elárasztható legyen. Rendesen több elzárás szükséges a mellékág feliszapolásához. Az elzárás merőleges legyen a partokra, mert így a hossza legkisebb. Minden áthágható elzárás mögött hátsó feneket kell készíteni a vízbukás nagyságához mérten. l-5 m-nél kisebb bukásnál az utófenék hossza 10 m. Magasabb bukásnál a feneket meghosszabbítják ama különbség tízszeresével, mely a tényleges bukó magasság és 1*5 m. közt van. Ha az elzárás 30 m.-nél hosszabb, akkor 3 részből készül. A partok mellett két, az árvíz fölé emelkedő részből és középen egy áthágható részből. A meder-elzárások és a partok lejtői, a hol találkoznak, ott fölfelé és lefelé parterösítéseket alkalmaznak. Az elzáró rözsemüvek oldallejtöi rendesen 45°-uak. Az árvédelmi töltések és az áthághatlan meder-elzárások egymással kapcsolatban vannak, nehogy árvíz idején a folyó a töltés s az elzárás közt úi medret vájhasson magának. Különben is a meder-elzárásckat rendesen kihosszabbítják a töltésekig és oly magasságot adnak e hosszabbított és szintén rözséböl készült gátaknak, hogy a legnagyobb víz színe alatt 0'5 m.-re maradjanak. E meghosszabbítások nemcsak az elzárások megerősítéséül szolgálnak, hanem a hol szükséges, az előtér feliszapolását is kedvezően elősegítik. Az elzárás közönséges fasina-müvekkel nagy gondot igényel. A két partba jól bekötik őket és előreviszik a folyóág közepe felé. Itt ez egyesítés a víz rohamossága folytán nagyon nehéz. Épen ezért e módot csak kis, 1-5 m. mélységig és 1-2 m. sebességig alkalmazzák. Sokkal biztosabb mód a fasina-pokróczokkal való eljárás. Ily esetekben, ha gyorsan fonjuk, terheljük és sülyesztjük őket, legtöbbször sikert érünk el.