Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

230 A tajlacsövezés ára h.-onkint 150—300 frank között változott ; általában 230 frankot lehet számítni h.-onkint. A szöllök drénezése 300 frankba kerül h.-onkint, a mocsaraké 200—500 frankba. 4. A saint-nazaire-i kikötő 25 m. széles második zsilipkapu párjának lefektetése a megmunkálás helyén. (Rapport sur l'abatage en chantier de la seconde paire de portes de l'écluse de 25 metres d'ouverture du port de Saint-Nazaire.) írta: Leferme. A saint-nazaire-i kikötö 25 m. széles zsilipjéhez tartozó második kapupárt az ácsolás helyéről a rendeltetés helyére kellett szállítani. De egy kapu szélessége 13-96 m., magassága 10 m., vastagsága a két szélén 0-60, közepén 1 "60 m. és súlya 123,784"5 kg. lévén, czélszerü volt vízen szállítani. A kaput állóhelyzetben készítették el gerendákból, melyeket vaspántok és csavarok tartottak össze. Hogy a vizén szállítani lehessen, a kaput le kellett fektetni. Ezért a munkahelyet töltéssel vették körül, aztán vizet szivattyúztak a gödörbe s a kaput ily módon minden rázkódtatás nélkül lehetett lefektetve uszóhelyzetbe hozni. Leferme kísérleti úton meghatározza azt a vízmagasságot, mely mellett a kapu veszély nélkül való ledöntése lehető volt. 5. Szemle. (Chronique.) Bresse hidraulikája. Bresse könyvének rövid ismertetése. O. A vizekre vonatkozó szabályok és Castelnelc, Ponceletnek, Lesbrosnak és Boileaunak a szabad nyíláson kifolyó víz mennyiségére vonatkozó kísérletei. (Etude sur les réglements d'eau, comprenant un résumé des expériences faites par MM. Castel, Poncelet, Lesbros et Boileau sur l'écoulement des orifices ouverts ä la partié supérieure.) írta : De La font. Az 1851-ik évi okt. 23-iki körrendelet megszabja a gátakkal duzzasztott víz magasságát és a zsiliptáblák kezelését, oly módon, hogy a duzzasztott víz se a felső malomnak, se a szomszédos birtokoknak kárt ne okozzon. Ez utóbbira nézve megkívánja a rendelet, hogy a duzzasztott víz nívója és a terrén legalacsonyabb pontja között 16 cm magassági különbség legyen. Tekintve -azonban, hogy a folyó vízmennyisége változó, e rendelet betartása nem egyszerű dolog. A rendelet ugyanis megköveteli, hogy a törvényes nívón felül a víz ne emelkedjék mindaddig, míg a zsilipek mind felhúzva nincsenek, hogy a vízfolyást szabályozó müveknek olyan szelvényük legyen, hogy a telt mederben levő folyó vize úgy folyhasson le, mintha a gát ott sem volna, s végül hogy a víz lehetőleg a megszabott nívón legyen tartható s ne sülyedjen alacsonyabbra. A visszaduzzadás vonala a vízállásokkal változik és így mindenféle vízállásra más-más föltételek állanak elö. Nem közömbös az sem, hogy a terrén legalacsonyabb pontja a gát közelében, vagy följebb van-e? A folyónak a malomárok felé esö partja és a másik oldala más-más vízveszélynek van kitéve; végül a talaj átbocsátósága is tekintetbe veendő. Ami a gát visszaduzzasztását illeti a felső malomhoz, De Lafont részletesen tárgyalja, hogy a közönséges lapátos, a Poncelet-féle kerekek, a visszahajlított lapátú