Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

231 kerekek s végül a turbinák mily mértékben merülhetnek az alsó vízbe s a rendelet intézkedéseit ehhez mérten nem tartja kielégítőnek. A duzzadás у nagyságát valamely ponton — a duzzadás vonalát parabolának föltételezve — a kővetkező képlet adja: -rr - , y= 1 — hol Y a duzzasztás összes nagysága, s a fölvett pont távolsága a gáttól és i az esés méterenkint. Nagy vizeknél e képlet jól alkalmazható, a hiba kicsiny, de kisvízi duzzasztásoknál már a képlet hibája jelentékeny. Ami a telt meder víztömegének meghatározását illeti, erre a Prony és az Eytelwein-féle képletek szolgálnak, de e képletek csak igen nagy körültekintéssel alkalmazhatók. Ezért czélszerü mindig a vízgyüjtö-területet is kiszámítni és az esönagyságot tekintetbe venni s a képlettel számított eredményt összehasonlítni az az esőből nyert eredménynyel. Hogy az esö hányadrészét vegyük lefolyás alá kerülőnek, azt a talaj átbocsátósága határozza meg A gátak szabályozó zsilipjei a rendelet szerint olyanok legyenek, hogy felhúzván őket, a telt mederben ép úgy folyjon le a víz, mintha a gát ott sem volna. E zsilipek küszöbe lehet magasabb a fenéknél és lehet a zsilipfenékáteresztö. A gáton lehet teljes és fél átbukás. A gáton, vagy zsilipen átbukó víz formulája, melyet D'Aubuisson állított föl, általánosan ismert; de a formula segélyével kissé nagyobb eredményeket nyerünk a kelleténél. Ezért De Lafont vizsgálat alá veszi a zsilipnyílásokon kifolyó víz meghatározására eddig tett kísérleteket. Dubuat szerint a zsilipnyíláson (vagy a gáton teljes átbukásnál) kifolyó víz mennyiségét Q = L . H . /2g H képlet adja; hol L a zsilip szélessége, H a víz magassága a küszöb fölött. Ha a víz V sebességgel érkezik a zsiliphez o = L(

H+í)/4

H+Í) A fél átbukásnál a képlet Q = L.H./2g(H-h), • hol h az alsó víz magassága a küszöb fölött. Ha a víz v sebességgel érkezik a gáthoz, a neki megfelelő nyomó magasságot még a H-hoz hozzá kell adni. E képletek azonban ez elméleti alakjukban a valóságnak nem felelnek meg s még mindeniket egy-egy koefficzienssel kell ellátni, hogy helyes eredményt nyerjünk. E koefficziens nem állandó; és egyéb körülményeket egyenlőnek föltételezve a tápláló csatorna, vagy rezervoár szélessége és a gát szélessége közötti viszony, valamint a nyomás magassága szerint is változik. Azonkívül nehéz megmérni a H nyomó magasságot is, mert a víz a gát fölött már lehajlik. A koefficziens meghatározására Castel Toulouse-ban, Poncelet és Lesbros Metz-ben tettek kísérletet; az előbbi nem volt minden zavaró körülmény nélkül, az utóbbi már sokkal biztosabb. Azonban e kísérletek nem egészen oly körülmények közt történtek, mint minők a folyók elgátolásánál elöállanak. Itt ugyanis a gátnak és a folyónak egyenlő a szélessége. Ezért Boileau kapitány olyanforma kísérletet tett, mely a folyók gátjának megfelel. Egy