Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

229 E hullámtorlat igen különböző elnevezés alatt ismeretes; Francziaországban néhol barre-nak, néhol mascaret-пак hívják. A dagály első hullámát rendesen néhány kisebb hullám szokta követni s utánuk többé-kevésbbé síkvíz következik. Az első hullámtorlat főként a fenékhátakon, a meder magasabb részein tajtékzik föl; a mély vízben a hullám sokkal nyugodtabb. A hullámtorlat magassága a Szajnán Tancarville alatt néha a 3 m.-t is eléri. Úszókkal megmérték a torlat sebességét és azt találták, hogy a hullám közepe gyorsabban halad előre, mint a teteje. Ott, a hol a Szajna mély, a hullám sokkal gyorsabban halad előre, mint a fenékhátakon. Általában lehet mondani, hogy a dagály hullámtorlata a dagály hullámának a fenékhátakon való földuzzadásából ered, oly formán, mint az a közönséges hullámokkal is megtörténik a partoknál. A torlat annál nagyobb, minél nagyobb a dagály, minél inkább tartóztatják az akadályok a dagály elönyomulását, vagyis minél több a fenékhát és minél erösebb az ellenszél. A torkolatok szabályozásával, vagyis a kellő hajózó mélység létesítésével a hullámtorlat is kisebbé válik. És ezt elérni szükséges, mert a nagy hullámtorlat sok kárt okoz. 2. A Jura tlépartementban végrehajtott dréncsövezések. (Note sur les drainages exécutés dans le département du Jura ) írta: Lamuiresse. Jura départementban a legváltozatosabb talajnemekben, különböző kötöttségi és esési viszonyok mellett történtek dréncsövezések. A lágyabb és nedvesebb talajban a csöveket 1-6—1-7 m. mélységig is fektették; ennél mélyebbre azonban nem mentek le, csak igen kivételes esetben ; nagyon kemény és száraz talajban 0'6 m. volt a dréncső legkisebb mélysége. A drénsorok egymástól való távola a réteken 12—13-szorosa a mélységnek, a mezőkön 12-szerese, a szöllökben és kertekben 9-szerese. A sorok esését a terrén hajlása és a rétegzés hajlása tekintetbe vételével keli megadni. A kisebb és nagyobb esésű csövek keresztezéséből hátrány nem származik. Igyekezni kell légkürtök és betekintők segélyével a dréncsövek szellőzését előmozdítani. Törekedni kell, hogy a sorok távolsága 16 m. legyen; ily esetben ha nem jó a szellőzés, vagy a csö nem csapolja le jól a területet, könnyű még egy vonalat közbeigtatni. A dréncsövezett területről lehetőleg távol kell tartani a küivizeket, nyílt árkok segélyével. A dréncsövonalak fölé a földet jól föl kell hordani, hogy ott bemélyedés ne támadjon, melyet később az esővíz kimélyítve vízmosássá változtathatna. Czélszerü a vonalak fölött gyepréteget létesítni. A talajcsövezés hatása igen kedvező volt; a mocsarak kiszáradtak, a hideg talajok melegebbek lettek, a termények mennyiség és minőség tekintetében javultak; a földek könyebben munkáihatókká váltak. Néhol a dréncsövek oly bőséges vizet adtak, hogy gépek hajtására is lehetne őket fölhasználni. A dréncső vize ivásra rendesen igen jó. A drénezett területet hamuval, mészszel, gipszszel czélszerü megtrágyázni, vagy meszes vízzel öntözni. A szöllök gyökerei nem dugják be a talajcsöveket, söt inkább eltávolodnak tőle, míg a lágy fák gyökerei igyekeznek behatolni a csövekbe.