Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

212 A 9 emberből álló csapat 6 órát dolgozik és 6 órát pihen, mialatt más csapat váltja föl. Az iszapot vedrekkel emelik föl a fenékről. A csövek sülyesztése, ha a talaj nem kemény, magától történik; a légnyomás megszűntekor a víz a fenéken hirtelen feltódul, fölnyomja az iszapot s az előálló üregbe a cső benyomódik. De az agyagban nehezebben megy le; a csöveket terhelni kell. Néha ferdén sülyed a csö; ilyenkor egyoldali nyomással és egyoldali kotrással igyekeznek segíteni. Néha a csö alját vízszintes irányban elcsúsztatni próbálják. Végül erös elferdülésnél, ha nem segít más, a csöveket ki kell húzni. Homokos talajnál, mint Szegeden is történt, körülbelül 3-szor annyi iszapot szedtek ki a csőből, mint a mennyi a csö köbtartalma volt. Midőn a csö kellő mélységre sülyedt, pilótákat vertek a fenékbe, és egy síkban lefűrészelték őket. Aztán a betonozáshoz kezdtek; a betonba száraz tégladarabokat kevertek, melyek levegőt visznek a betonhoz és a túlságos vizet magukba szívják, mert észlelték, hogy a beton czementje elzárt helyen nem köt oly jól, mint szabad levegőn. Cézanne az árakról is részletesen szól. MÁSODIK FÉLÉV. 10. Az ОгЪеу (Felső-Rajna) völgyének tógátjai. (Notice sur les travaux d'encliguement des lacs, dans la vallée d'Orbey [Haut-Rhin].) írta: Stoeklin. Az orbey-i völgy a Vogézek keleti oldalán fekszik. A völgyútat a Weiss torrens jelöli, mely két tóból ered. A völgyben virágzó ipar fejlődött ki, mely a torrens minden vizét és esését kihasználni igyekszik. Ezért már régen iparkodtak a tavak tározó képességének gátak segélyével való emelesére. Azonban a munkálatokat az érdekeltek veszekedése sokáig akadályozta; az ipari és földmívelö érdekek szemben állottak és harczoltak egymás ellen. Végre meggyőződvén, hogy a tónak elgátolása minden érdekeltre hasznos, hozzáfogtak a gát kiviteléhez. A Blanc-tó nívóját 4 m.-rel emelték; a gát két száraz falból és a közéjük rakott föld- és köt öltésből készült. A gát koronája 17 m. széles. Az így visszatartott víz felszíne 29 h.-t foglal el. A Noir-tó gátja hasonló módon és anyagból készült, mint a Blanc-tóé ; a gát 9'0 m. magas vizet tart vissza. A tó vízfelszíne 14 h. Mindkét gát túlömlövel, kifolyó csövei, zsilippel ellátott. A szivárgás megszüntetése czéljából mindkét töltés belsejében vékony betonfalat készítettek. A gát igen szolid, mert gátszakadás esetén a gátban levő nagy kőtömbök megakadályozzák a tó rögtönös kiürülését; a gát ily szerkezettel deformálódhatik és szétrombolódhatik, de egyszerre rögtönösen teljesen el nem pusztulhat. Stoeklin lándzsát tör a folyóknak tógátakkal való szabályozása mellett. Az ipar, a hajózás, a földmivelés egyaránt hasznot húz belőlük; az árvizeket pedig jelentékenyen lehet megkisebbíteni velük. 11. A passy-i rezervoár. (Mémoire sur les réservoirs de Passy.) írta: Rozat de Mandres. A passy-i rezervoár gépek hajtására és Páris egy részének ellátására tározza. a vizet. A rezervoár, mely Passy legmagasabb pontján van, 37.100 m

3 vizet fogadhat be és 5 részből áll, melyek közül három a földszinten elhelyezett, 2 pedig föléjük van építve. A földszinten két nagy, 10.000 és 11.300 m

3-es rezervoár és egy kisebb