Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•359 Az egész építmény a két parton elhelyezett két kútszerü lejáróból és e kutakat összekötő szuterrénböl áll. A kutak 19"2 és 171 m. mélyek, 3"1 m. belső átmérővel. A kutak feneke a «London Clay» nevű agyagrétegig ér le s a tunnel is ebben az agyagrétegben készült. A tunnel 2-133 m. átmérőjű csö és hossza 402-328 m. Mindkét oldalon 30'5 m.-nyire befelé vízszintes, aztán 0 025 m. eséssel hajlott a folyó közepe felé. A csö közepe csak 6-7 m.-re van a Themze feneke alatt. A tunnel kiásása úgy folyt le, hogy elöl haladtak a földmunkások, kik faácsozattal duczolták ki a földet és nem vájták ki teljes méretre a tunnelt. Ez elömunkások 4itán jöttek a mintacsö-elhelyezök, kik a teljes méretre kiásták a szelvényt és elhelyezték az 1-366 hosszú hengereltvas-csövet, melynek eleje elzárható, hogy a víz esetleges betörésekor a már kész tunnelrészt az elárasztástól megvédni lehessen. Ezután a mintacsö elöretolásával elhelyezték a tunnel végleges burkolatát alkotó öntöttvas-gyürüket, melyeknek hossza 0-452 m. és vastagsága 22 mm. A gyűrűket egymáshoz vascsavarokkal kapcsolták össze. Az öntöttvas-gyürük és a kiásott földszelvény közötti üreget, valamint a gyürük illesztő hézagait gyorsankötö czementmalterrel töltötték ki. Az agyagréteg, melyben a munkálat folyt, annyira vizáthatlan, hogy alig szivárgott át a czementmalter készítéséhez elegendő víz. A tunnel kútjaival együtt mintegy 400.000 frankba került. A tunnel személyszállító omnibusz czéljaira szolgál. A kocsik sineken futnak. A tunnel két végén fölhúzok szállítják föl a közönséget. A vontatáshoz szükséges erőt 4 lóerejü gép szolgáltatja végtelen drótkötél segítségével. 11. A Szajna-medencze folyóvizeinek valószínű állapota az 1870. év nyarán és őszén. (Note sur l'état probable des eaux courantes du bassin de la Seine dans l'été et l'automne de 1870.) írták : Belgrand és Lemoine. 1857-óta a Szajna medenczéjében s általában északi Európában száraz időszak uralkodott, mely még 1870-ben is tartott. A nyári kisvizek igen-igen alacsonyak voltak. E kiváló szárazság módot és alkalmat nyújtott arra, hogy az 1870 év nyarára és őszére hónapokkal előbb megjósolják a vizek valószínű állapotát. A nyári esők, miként azt már Dausse megállapította, nem növelik a vízfolyások színét, és a folyók ilyenkor csak a forrásokból táplálkoznak, melyek a Szajna medenczéjének vizet átbocsátó talajából bőven fakadnak. A nyári esők nagy része elpárolog és nem szivárog a nagy, földalatti rezervoárokba. Ennélfogva a nyári vízállásokat jóformán csak a hideg félév alatt hullott s tározódott csapadék mennyisége befolyásolja. Ha esős volt a tél és tavasz, akkor magas vízállások vannak nyáron ; ellenkező esetben alacsonyak. Belgrand több példát hoz föl, hogy nagyobb téli (nov. 1-töl április 30-ikáig) esőnek nagyobb nyári vízállások s fordítva kisebb téli esőnek kisebb nyári vízállások felelnek meg. Ezenkívül az előző év időjárása is tekintetbe veendő itt. Ha száraz nyáron a földalatti rezervoárok nagyon kiürültek, úgy a száraz tél még sokkal kisebb nyári vízállásokat idéz elö. Az 1870. évet megelőző 1869. és 1868. évek igen szárazak voltak. Ezenkívül a 69/70-iki téli időszakban az áltagon alul maradt a csapadék. Ezért a szerzők az 1870. évre igen alacsony vízállásokat jósolnak.