Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•322 a duzzasztást a V és és V' sebességeknek megfelelő magasságok különbsége adja, megszorozva egy bizonyos állandóval, melyet l-5-nek szoktak venni úgy, hogy V'2— у

2 a duzzasztást 15. —^ képlet fejezi ki. A duzzadás nagyságát több vízmagas^ S ságnál mérték meg s azt tapasztalták, hogy nem növeli az árvízkárokat. Egy 8 hajóból álló vonat átzsilipelése körülbelül '20 perczbe kerül. Ez idö a beés kívontatásra és a zsilip megtöltésére, kiürítésére szükséges. De mióta a lánczvontatást behozták, valamivel több idö szükséges a zsilipeléshez, amíg t. i. a lánczot a kapuk becsukása után kellőleg elhelyezik. Különben a kísérletek azt mutatják, hogy a föl- és lefelé zsilipelés egyenlő tartamú. Egy 45 X 7 5 = 351 m

2 nagyságú zsilipen való átmenet 13'—14'-t vesz igénybe; egy 180 X 12 — 2160 m

2-os zsilipen való átmenet egy hajóra 13'-t, több hajóra 2 X 13'-t vesz igénybe ; ugyané zsilipen 9 hajósvonatot 29' alatt lehet átzsilipelni. így tehát a nagy zsilipek a hajók számához mérten igen megkisebbítik az átzsilipelés tartamát. A táblák fölállítására szükséges idö meghatározása végett szintén kísérleteket tettek. A táblákat rendesen kezelö-hajóról gamókkal, vagy lánczokkal állítják föl, de itt föl kell tételezni, hogy pillér, vagy ellenfal szomszédságában van, hol a hajót a folyásra keresztirányban lehet fölállítani. Egy tábla fölállítására 2 perez és 10 mpercz szükséges átlagban. Ez időben azok a kisebb akadályok eltávolítására szükséges idö is benn van, melyek a táblák fölállítását nehezítik ; ilyen akadályok a küszöbhöz rakódó homok és kavics, vagy a vonó-lánczok. A táblák lefektetése a hajó áteresztőben vonórúddal történik, melynek kampói sorban kikapcsolják a táblák támasztékait. E lefektetés gyorsan megy ; 58'6 m. hoszszaságban 5 perez 15 mpercz alatt lehet átlagban a táblákat lefektetni. Némelykor a vonórúd mozgását a már lefektetett táblák akadályozzák. A bukógát tábláinak ingó helyzetbe és álló helyzetbe hozására és lefektetésére szükséges müveleteket a szerzők részletesen leírják. A bukógát táblái automobilok úgy, hogyha a víz tetejükön 12—15 cm. vastagon bukik át, maguktó elfordulnak, éppen így a víz leapadásakor maguktól fölállanak. Az erre vonatkozó kísérletek különböző körülmények és ellensúlyok változtatásával történtek. A vonórudat húzó emelőgép forgatására különös korongot készítettek, melybe forgató rúd illik úgy, hogy a kezelő egy helyben maradva forgathatja azt. A vonórúd állásának megmutatására jelző szolgál, mely mindig megmutatja a tábla számát, melyre a vonórúd éppen működik. E jelző különböző szerkezetű lehet s szerzők több ily szerkezetet írnak le. A kezelö-hajó igen szolid és erős szerkezetű, mert a táblák fölállítására némelykor 6500 kgr.-nyi húzást kell gyakorolni. A bukógát-táblák egy részét lánczokkal czélszerü ellátni, melyek a tábláknak félig elfordulását teszik lehetővé. Ha kellő számú ily táblát rendezünk be, akkor a víz nívóját igen tetszőlegesen változtathatjuk a legkényesebb igényeknek megfelelöleg. Ezenkívül tanulmány tárgyává tették az önműködő, oszcilláló Chaubart-féle táblákat, melyek elhajlásaikkal lehetővé teszik az állandó víznivó tartását (1. az «Annales» 1864. évi folyamát). Mindenekelőtt meg kellett határozni azt a felszínt, melyen a táblának el kell gördülnie, hogy a víz nívója állandó maradjon. E felszínt legczélszerübben kísérleti úton, tapogatózva lehet meghatározni, mert elméleti úton nehéz minden körülményt számításba venni. A kísérletek azt mutatták, hogy egy 0'2 m.