Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•323 sugarú 60°-u körív megfelelt a gördülésgörbe követelményeinek. A második feladat volt a tábla felfüggesztése. E czélból oly kart használtak, mely egyik végével a tábla állványához, másik végével a táblához voll, foroghatólag erősítve ; ez utóbbi megerősítés egy kis játékot engedett meg. Az ily önműködő táblák azonban teljesen fölöslegesek a lánczos szerkezetek mellett, melyekkel a kivánt víznivót igen pontosan lehet betartani. 17. Az 1807-ben épült joinville i gát a Marne-on. (Notice sur le barrage construit en 1867 sur la Marne, à Joinville.) « Irta : Malézieux. Joinville 7 km.-re van Páristól ; gátja 13 más, följebb esö gáttal együtt a Marne-ot teszi hajózhatóvá Dizy és a Szajna közt. A gát Louiche-Desfontaines eszméje szerint készült. Volt ugyan már e helyen régebben is gát, hogy a Marne vizét a Saint-Maur csatornába emelje és hogy a duzzasztott vízzel gépeket hajtsanak. De a hajózó viszonyok megváltozásával és több vízi erő nyerése végett a duzzasztást növelni, a gátat átépíteni kellett. Az új gát helyéül fenékhátat kerestek ki, hogy az alapozás mélységét megkisebbítsék. A gát hajóáteresztöjének küszöbe 05 m.-nyire van a kisvíz alatt és 12 m. széles. A zsilip 12 m. széles, a bukógát 63 m. hosszú, melyre l'l m. magas mozgó táblák illeszkednek ; a táblák teteje 2 5 m. magasan van a St.-Maur csatorna fenekétől. A gát teljes hossza 100 m. Esése kisvíznél 2 16 m. A gát duzzasztotta víz 680 lóerőt szolgáltat, melylyel a Marne vizét a Vincennesi tavakba szivattyúzzák Páris város ellátása czéljából. Az áteresztő Poirée-rendszerü állványos szerkezet, a bukógát Desfontainesrendszerü. A bukógát két, egymástól 8 m.-nyire levő palánkfal közé épített falazatból áll, melynek teteje 11 m.-nyire van a duzzasztott víz nivója alatt. Az alapgödröt kotrógéppel emelték ki. A betonalap fölé földből készült gátak védelme alatt falazatot emeltek, melyben negyedkör-alakú űrt, létesítettek. E 63 méter hosszú űrt aztán P5 m. hosszú dobokra osztották lemezek segélyével, melyek 8 cm.-re nyomulnak be az űr falazatába. Minden ilyen kereszt-lemez — diafragma — két nyílással ellátott, az egyik fönt, a negyedkör felső részén és inkább széles, mint magas, ez a horizontális nvilás ; másik az alsó részen van és inkább magas, mint széles, ez a vertikális nyilás. Ez utóbbi akkora, hogy kissé meggörnyedve, egyik dobból a másikba átmehetünk. A dobok tetején kovácsolt vasból készült tengely van erősítve, melyre foroghatólag táblák illeszkednek. E táblák alsó része a dobba nyúlik, felső része szabad ; három bordájuk van, melyeken a vastengely átmegy ; e bordák aztán 5 mm. vastag vasbádoggal vannak bevonva. A tábla úgy van meghajlítva, hogy lefektetve, a horizontális nyilás alá jusson és fölállítva a vertikális nyilás a tábla mögé essék. A tábla forgáskor súrolja a diafragmák belső síkját és a falazatot ; hogy a tábla jól zárjon, kaucsuk-szallagokat, is alkalmaznak széleire. A negyedkört felülről lemezek zárják el. A tábla alsó fele két részre osztja a dobot. Ha a felső böge vize a vízszintes nyíláson át a dobba jut, az alsó nyilás pedig az alsó vizzel közlekedik, akkor a tábla alsó nagyobb felére gyakorolt nyomás .a táblát függőleges helyzetben tartja. Ha pedig 21*