Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

191 lése és a vizes szelvény szűkítése révén. De a mód esak ideiglenes sikerű. Egy kivételes árvíz behordja a töltések közé fogott medret s az egész munkálat haszontalanná válik. De azonkívül is a töltésezés a bajt nem szünteti meg, hanem csak lejebb tolja. A hordalék visszatartására nézve egyik segítség a beerdösítés. A növényzet gyökereivel megköti a talajt és másrészt a felszíni vízfolyást csökkenti. De az egyszer csupaszszá vált helyek beerdösítése nehéz és lassú munka. Ha az emberek nem volnának, a természet maga is elvégezné a beerdösítést ; látunk kialudt torrenseket, melyeket századok hosszú során maga a természet javított meg. Az ember az ö romboló munkájával teszi veszélyessé a hegyi patakokat s a gondatlan erdöirtás szülője a torrenseknek. Másik mód volna a hordalék visszatartására nézve: az elragadó erőnek megkisebbítése a víz megosztásával. Különösen, ha a vízgyűjtő medencze tágas, oldalágakkal ellátott és terméketlen, akkor a víz kellő megosztásával kényszeríthetjük, hogy hordalékának nagy részét magában a gyüjtömedenczében hagyja vissza. A hordalékot jóformán teljesen visszatarthatjuk, vagy csak részben, midőn a nagyobb kőtömbök és kavicsok le jutását akadályozzuk meg. Első esetben át nem hágható gátakat készítünk a vízgyüjtö-medeneze föerében és e gátak segélyével a vizet kivezetjük oldalágakon oly alkalmas területekre, hol hordalékát lerakhatja. A részleges visszatartás esetén áthágható gátakat készítünk. E gátak .-egélyével megkisebbítjük a torrens esését és kiszélesítjük a meder vizes szelvényét és így az elragadó erőt csökkentjük. E gátak nem tartják vissza az összes hordalékot, csak épen a nehezebb, durvább anyagok lehúzódását teszik lehetetlenné. A gát tetejének vízszintesnek kell lennie, hogy a vizet minél nagyobb felszínen oszsza meg. A gátak magassága nem tetemes és 2 3 m. magasságot csak kivételesen adunk, mert az ily gátak felépítése költséges. A gát koronáját oly erősre kell venni, hogy a kavicsok hörzsolásának ellenálljon ; míg alját meg kell erősíteni, hogy ott veszélyes kimosás ne keletkezzék s végül a gátat kétoldalt a partokba erősen be kell kötni. Czélszerü a gátakat a görgeteg-kövekből lépcsősen készíteni úgy, hogy a legalsó lépcső mindjárt a gát erősített fenekét alkossa. A gát koronájául szolgáló köveket vaskapcsokkal kell egymáshoz kötni, hogy ki ne mozdulhassanak. Ha nagy kövek nincsenek a torrens medenczéjében, czölöpök höl is lehet a gátakat készíteni. Egyes esetekben, ha a torok nagyon szűk, magas gátakat kell emelni, melyeken nyílás hagyandó, a nyílás előtt nem messze pedig erős kőtömböt kell megerősíteni, mely a folyást ketté osztja. Ez egész szerkezet labirint nevet visel és a víz elragadó erejének megtörésére szolgál. Némelykor a hordalékkúp felső részén is készíthelünk áthágható töltéseket s ekkor a hordalék egyrészét ott rakatjuk le. Némelykor a hordalékkúp igen meredek, különösen felső részén s a torokból érkező víz, ha már a vízgyűjtő medencze be van kötve, igen tiszta úgy, hogy a hordalékkúpon veszélyes kimosások jöhetnek létre. Ilyenkor a hordalékkúpon levő mederben apró lépcsőket, vagy gátakat készítenek, melyek a víz elevenerejét megtörik, de különben nem szolgálnak a hordalék visszatartására. Ha a torrens nagyesésü medrén híd vezet keresztül, mely a proliit megszükíti és félni lehet, hogy emiatt veszélyes kimosás támad, akkor a híd fölött gátat kell létesíteni, mely a víz elevenerejét megtöri. Scipion Gras néhány példát mutat be a leírt szabályozó módok alkalmazására nézve.