Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)
3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke
106 Comoy közli a különböző vontató díjakat. A csatornák megjavításával, a vontató utak, zsilipek stb. jókarban tartásával a vontató díjak igen csökkenthetők. A nyári hajózó szünet idejét lehetőleg csökkenteni kell. Comoy kimutatásban adja a különböző csatornákon tonnánként és myriaméterenként szedett vámdíjakat és azt találja, hogy a vám kisebb, mint a vontatás díja. A tarifák a mostani állapotban nagyobbak, mintha a csatornák a teljes lehetséges forgalommal volnának üzemben. Összeállítja a különböző csatornákon a szállítás (vám és vontatás) összes költségeit jelenlegi állapotukban és a lehetséges javítás esetén. A hajóvámot annyira kellene csökkenteni, hogy az csak a befektetés kamatját és a fentartás költségét adja ki és így a forgalom növekedtével a vámot kisebbíteni kell. Azonban a vámot nem lehet sülyeszteni egy bizonyos határon túl. Van egy bizonyos tarifa, melynél a legnagyobb bevétel lehetséges és van oly tarifa, melynél a lehető legnagyobb forgalom áll elő. Ez utóbbi volna elérendő. A csatorna befektető és fenntartó költségeit azok viseljék, a kik a csatornát használják ; ez az elv a tarifák megállapításánál. Összehasonlítja a csatornákat az utakkal, folyókkal, vasutakkal. 3. A csatornák kihasználása két módon történik ; vagy az állam, vagy valamely társulat adminisztrácziója alatt. Az állam nemcsak azt nézi, hogy a csatornák közvetetlen vám útján jövedelmezzenek, hanem a forgalomból eredő közhasznot is tekinti; a társulat csak a jövedelmet óhajtja. Mind az államnak, mind a társulatnak érdekében áll a csatornát lehetőleg jókarban tartani és javítani, de mégis az állam magasabb érdeke a csatornák javítására többet áldozhat, mint a társulaté. Meghatározza Comoy, hogy a szállítás ára miként befolyásolja a tonnaforgalom nagyságát. Végül foglalkozik az 1821-ik és 1822-ik évi törvények alapján épült csatornák ügyével és arra a következtetésre jut, hogy e csatornákat állami kezelés alá kell venni. 9. A gascognei öböl dünéi. (Mémoire sur les dunes du golfe de Gascogne etc.) írta : Laval. A dünék apró, igen finom, fehér homokszemekből álló halmok, melyeket a tenger hullámai és a szelek építenek a partokon. Vannak 50 és kivételesen 100 m. magas dünék is. A düne-lánczolatok hossza a gascognei öbölnél 240 km.; szélességük 300—8000 m. közt változik. A dünék az uralkodó szelek folytán mindinkább keletre nyomulni törekednek, elborítván homokkal a termékeny földeket és számos tavat alkotnak, mert a vizeknek a kontinensről a tengerbe juthatását megnehezítik. Távolról fehér, havas hegységeknek tűnnek föl, melyek a végnélküli síkságot szegélyezik. A dünék tetejéről érdekes képet mutat a tenger, mely rendesen sima és a dünék óriási fehér hullámoknak tetszenek. A dünéken nincs vegetáczió. A dünék mozgását a rómaiak korában erdősítéssel sikerült meggátolni; azonban a rómaiak eljárása feledésbe ment. Újabban próbát tettek növényzettel való megkötésre. A düne bevetett oldalát különböző módon védték a mozgás ellen. Egyszerű fonott köteleket és palánkdeszkákat alkalmaztak, ez utóbbiakat az uralkodó szelek irányára merőleges sorokban helyezgetvén el. Ismerteti az eddig szokásban levő módszereket, melyekkel a dünék mozgását megakadályozták. A beültetéshez magvait, rekettyét és fenyőt használtak.
