Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

100 Az angol folyók torkolatait sok helyen a dagály munkájának hatékonyabbá tételével javították ; a kanyarulatokat enyhítették, a medret szűkítették, hogy a dagály behatolása erőteljesebb legyen. Kotrógépek munkája, ára. 1847. ELSŐ FÉLÉV. 1. Lombardia folyóiról és főként a Póról. (Notice sur les rivières de la Lombardié et principalement sur le Pô.) írta : Baumgarten. Ez értekezés Lombardini, milanói mérnök több tanulmánya után készült. A Pó lapálya vastag alluvium, mely az Alpok és Appeninek törmelékeiből rakódott össze. A Pó helyzetét a síkságon a kétoldali mellékfolyók állapították meg. Mindkét oldalról a mellékfolyók hordalékaik segélyével a Pót előre tolni és folyásukat meghosszabbítani, esésüket csökkenteni igyekeztek, míg végre működésük egyensúlyi helyzetet teremtett s ez egyensúlyi helyzet kifejezője a Pó jelenlegi medre, fekvése, iránya. A Pónak azok a mellékfolyói, melyek tavakon futnak át, igen mélyen beágyazták medrüket a lapályba, mert hordalékot nem hoznak magukkal ; azoknak a mellékfolyóknak medre pedig, melyek nem rakják le a hegyek törmelékeit előzetesen valamely tóba, igen magasan, a síksággal szinelve fekszik. A Ticinon felül beömlő folyók iránya merőleges a Póra, mert a síkságnak ebben az irányban van legnagyobb esése ; a Ticinon alul beömlő folyók a legnagyobb esés változása szerint felső folyásukban merőlegesek a Póra, alsó folyásukban pedig vele többé-kevésbé egyenközüek. A Pó egész a Sesia beömléséig zárt mederben folyik. Sesia alatt aztán szétágazóvá lesz és völgyét szűkebb-tágasabb szalagban elöntheti. A Ticino beömlése alatt már nem gázolható kisvízkor sem, mert mélysége legalább is P50 m. A Ticino és az Oglio közt a természetes elönthetö öblözetekben a vízmélység 9—10 т., a töltések közé fogott ártéren 15—18 m. Az Oglion alul a legkisebb mélység P8 m., a nyílt öblözetekben 10 — 12 m., a töltések közt 24 m. Ha a fő folyóba a föfolyónál zavarosabb mellékvíz ömlik, akkor a beömlésnél zátonyok keletkeznek, melyek fölfelé megkisebbítik, lefelé megnövelik az esést. E zavaros mellékvizek betorkolása kanyargásokat is idéz elő. Különben a partok egyenlőtlen ellenállása is oka a kanyarulatoknak. A kanyarulatok mindinkább élesek, és mindinkább önmagukba visszatérők lesznek, míg aztán valamely jelentékeny árvíz a kanyarulatot átvágja. Az ilyen természetes átvágások igen gyakoriak. Amily mértékben nő a mellékfolyók száma és amily mértékben fogy a föfolyó esése, az árvizek kisvíz fölötti magasságának növekednie kell ; másrészről azonban a föfolyónak a tengerbe ömlésénél az árvíz magassága 0 ; ennélfogva a folyó eredete és beömlése között kell lennie egy pontnak, hol az árvíz magassága legnagyobb. Lombardini táblázatba állítja össze az árvizek magasságát s e táblázatból kitűnik, hogy a legmagasabb árvizek Ostigliánál állanak elö. A Pó árvizei a felső részen 3—4 napig, az alsó részeken 15—20 napig tartanak ; az 1839-iki árvíz 75 napig volt a Ponte-Lagoscuronál lévő örjel fölött. Az árvizek magassága a rendszeres