Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

101 töltésezés folytán emelkedett. Lombardini megjegyzi, hogy nem igaz az a tévesen elterjedt hír, hogy a Pó medre magasabb a síkság magasságánál és csak egyedül az Adíge emelte föl medrét a síkság fölé. A tenger hullámainak és a szélnek együttes hatása dünéket alkot a partok mellett; a dünék és a partok között sekélyes beltenger keletkezik, melyet laguná-nak neveznek. A Pó mentén a síkságot töltések biztosítják az elöntések ellen. A töltések rendesen a folyótól jelentékeny, néha 4—6 km. távolságban vannak és a töltés és folyó közötti tért goléná-mk nevezik. Vannak a folyó partján elhelyezett fötöltések is, melyeket froldi-пгк neveznek. A nagyszélességü ártereken a golénák védelmezésére, a folyó partján kis töltések húzódnak, melyeket a nagyobb árvizek meghágnak. A mentesített területeken igen gyakran keresztgátakat csinálnak, hogy a töltésszakadás okozta károk csak bizonyos szétkülönített területekre terjedhessenek. A töltések tetejét kavicsolják, hogy közlekedő utakul szolgáljanakA töltés oldalát növényzettel vonják be, néha fasina-müvekkel erősítik a hullámcsapások ellen. Ha a töltés elmosásnak van kitéve, a háta mögött új töltést húznak. Néha a töltések védelmére sarkantyúkat csinálnak. A töltés meghágása ellen nyúlgátak (sopra soglio) szolgálnak. Az átázásnál a töltést megerősítik új földhordással. Szivárgásnál a töltés mögött új töltést emelnek s hagyják, hogy a két töltés közt a viz felgyűljön. A mentesített területen összegyűlő vizeket mesterséges árkokon, vagy természetes mélyedéseken vezetik le. Ha a terrén elég magas, a lecsapolok nyíltan szakadnak be a folyóba; ha alacsony a terrén, akkor a lecsapoló alsó végét töltések közé fogják oly hosszúságban, ameddig a folyó árvize visszaduzzad. Ha a lecsapoló nem hoz jeletnékeny vízmennyiséget, úgy a beömlésénél zsilip van, melylyel az árkot árvízkor el lehet zárni. Néha a töltések közé fogott föiecsapolók is zsilippel ellátottak. A csatornák alsó részét a folyó beiszapolja s ezért tiszti tni kell. Az Adda középvizének hozománya 186'85 m

3, minimális vízhozománya 16'28 m

3. A Pó közép-vízhozománya (Lombardini szerint modulusa) a Ponte-Lagos•curo mérczénél 1720 m

3, legkisebb hozománya 186 m

3, legnagyobb hozománya 5156 m

3. A csapadék mennyisége és a folyók vízhozománya közötti összefüggés megállapítására Lombardini összehasonlítja az Adda, Pó és Szajna víztömegeit az évi közép-vízhozományukkal, vagyis modulusaikkal és a lehullott eső mennyiségével. Az Adda, mely a Magas Alpokból nyeri vizét, nyáron éri el maximális hozományát, a Szajna a tavaszi hóolvadáskor; a Pó, mely az Appeninek alacsonyabb és az Alpok magasabb régiójából egyaránt nyer vizet, kétszer árad föl: május—juniusban és októberben. A Szajna minimális vize nyáron, a Póé januárban, a tisztán alpi jellegű Addáé márcziusban van, mikor a gleccserek legkevesebb vizet bocsátanak a téli hideg késedelmes hatása következtében. A nagy tavak mérséklik a maximális és minimális vízhozományok közötti különbséget. A vízgyűjtő kiterjedtségét, az eső nagyságát és a folyó vízmennyiségét összehasonlítva azt tapasztalja Lombardini, hogy a Pó vízgyűjtője 69.382 km

2, melyből 28.326 km

2 lapály és hogy a lehullott eső mennyiségének mintegy */

4-részét szállítja el a Pó. Az Adda vízgyűjtője 4.486 km

2 és 1'8-szerte több vizet szállít vízgyűjtőjéhez arányítva, mint a Pó. A mellékfolyók legnagyobb összes vízhozománya 14.480 m

3-t tesz ki; a Pó azonban legnagyobb vízkor csak 5.150 m

3-t.