Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

130a lelnek s kivétel csak akkor teendő, ha a parczellákat magasabbra, pl. 0.30 m. magasan akarjuk elárasztani. Ekkor a szomszéd parczellákra való átszivárgás megakadályozása czéljából czélszerü a töltéseket magasabbra és szélesebbre venni. Az öntözőcsatornák méreteire egyáltalában nem lehet abszolút szabályt felállítani. Meghatározásuknál az veendő irányadóul, hogy a víz a legtávolabbi helyekre is teljes tömegében legyen elvezethető, már t. i. annyi, amennyi a dűlőre egyáltalában juthat. Minél inkább úgy osztjuk be a terményeket, hogy a dűlők egész rendszerében egy helyen és bizonyos időben kevés víz kelljen, más helyen pedig nagy vízfogyasztó kultura legyen, annál inkább növelnünk kell a csatornaszelvényeket. Az öntözőcsatornák méreteinek megállapításánál irányadónak azt lehet elfogadni, hogy a csatornák a velük öntözhető területre jutó évi összes szennyvíz napi átlagának 3 — 4-szeresét akadálytalanul vezethessék. A napi átlag ezen sokszorozását szükségesnek tartom, mivel lehetséges, hogy a nagy vízfogyasztó parczellák majdnem egy helyre kerülhetnek s a vizeket — úsztató rendszernél — azon a helyen kell elhelyezni. A napi átlag többszörösének figyelembe vétele elkülönítő rendszernél kevésbbé fontos, mivel ott a vízmennyiség kisebb változásnak van alávetve. Ez esetben a napi átlag 1*5—2-szeresét teljesen elegendő számba venni. Mindezekre vonatkozó kérdések csekély megfontolás alapján könnyűszerével elintézhetők, azért csakis a legfontosabbal,a talajcsövezéssel kívánok bővebben foglalkozni. Arról alig kell megemlékeznem, hogy a szennyvizekkel öntözött parczellákat sűrűn kell talajcsövezni, mivel nagy a levezetendő víz mennyisége. A tanulmányoztam szennyvíz öntözéseknél az évi átlagos elárasztás magassága 0'9125—4'1062 m. között változó, vagyis az esetek legtöbbjében jelentékenyen nagyobb, mint az évi összes csapadékmennyiség, sőt sokszor többszöröse is. Az említett határszámok csak átlagok s a parczellánként felhasznált vízmennyiség a szerint változik, amilyen a növényzet vízszükséglete. Mindenesetre az ősziek kevés vizet fogyasztanak, míg a kerti vetemények sokat, vagyis a növényzet különbözőségével a vízszükséglet rendkívül tág határok között változik és nagyon elhibázott dolog volna a talaj csövezést az átlagos vízelborításhoz képest megcsinálni. Itt a számbavehető legnagyobb vízfogyasztó kulturát kell irányadónak tekinteni. Figyelembe kell továbbá venni azt a körülményt is. hogy a szennyvíz alapos megtisztulása s a növényzet fejlődése a víznek a parczellán való hosszú időzését egyáltalán nem tűri s ha jól akarunk gazdálkodni, a rávezetett vizet az 1—1'5-szeres idő alatt okvetlenül el kell vezetni. Figyelembe kell venni a talajcsövezés megtervezésénél a talaj áteresztő képességével kapcsolatban a csapadék mennyiségét is, mert minél kevésbbé átbocsátó a talaj s minél közelebb fekszik a kötött réteg a szűrő réteghez, a helyzet a vízelvezetés szempontjából annál kedvezőtlenebb. Nem kisebb figyelmet kell arra is fordítani, hogy a lejtők alsó részén lévő táblák okvetlenül sűrűbben talajcsövezendők, mint a felsők, mivel esetleg a felső táblák vizei egy részét is el kell vezetniök. A vonalak sűrűsége az esés nagyságától függ s minél nagyobb az esés, annál sűrűbben kell alul talajcsöveznünk és fordítva. Minden esetben abból az elvből kell kiindulnunk, hogy a jó szennyvíztisztítás és a zavartalan gazdasági kihasználás első sorban a vízmentéstől függ s ha ez el van hibázva, a telep semmit sem ér.